1Dávid zsoltáréneke. Kész a szívem, Istenem, felkészült a szívem, hogy énekkel és hangszerrel dicsérjelek! Ébredj lelkem!
2Ébredj fel lant és hárfa, ébresszük fel a hajnalt!
3Örökkévaló, dicsérlek téged a nemzetek előtt! Dicséreted éneklem a népek között!
4Mert kegyelmed és jóságod magasabb az égnél, hűséged a felhőkig ér!
5Istenem, dicsőséged növekedjen feljebb a Mennynél, dicséreted borítsa be a Földet!
6Istenünk, szabadíts meg minket karod erejével! Hallgass meg engem, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz!
7Isten így szólt szent helyén: „Örömmel nektek adom örökségül Sikem városát és Szukkót völgyét!
8Gileád és Manassé az enyém lesz, Efraim lesz a sisakom, Júda meg királyi jogarom,
9Moáb a mosdótálam, amelyben lábamat mosom, Edom a szolgám lesz, és sarumat hordozza, a filiszteusokat pedig legyőzöm, és diadalkiáltás hangzik fölöttük.”
10[10-11] De most elhagytál bennünket, Istenem! Nem jöttél seregünkkel a csatába. Most ki vezet be engem az erős városba, hogy elfoglaljam? Ki vezet egészen Edomig?
11***
12Istenem, segíts meg bennünket ellenségeinkkel szemben! Hiszen az emberek segítsége semmit sem ér!
13Istennel mégis győzelmet aratunk, mert ő tapossa földre ellenségeinket!