1Felépítette házát a bölcsesség, kifaragta mind a hét oszlopát.
2Mindent elkészített: ételeket, borokat, asztalt terített vendégeinek.
3Szolgáit kiküldte, hogy hívják vendégeit, s hogy a város magaslatairól kiáltsanak:
4„Jöjjetek mind, akik tanácsra szorultok!” Hívja a tapasztalatlanokat is:
5„Jöjjetek, legyetek vendégeim, egyetek-igyatok asztalomnál,
6hagyjátok el bolondságaitokat, hogy éljetek, és járjatok az értelem ösvényein!”
7Aki öntelt és büszke csúfolódót figyelmeztet, csak bajt szerez magának. Ha meginted a gonoszt, megvádol téged, és neked támad.
8Ne intsd meg a büszke és öntelt embert, csak meggyűlöl érte, intsd meg a bölcset, és szeretni fog!
9Tanítsd a bölcset, és még bölcsebb lesz, tanácsold azt, aki igazságos, és tanul belőle!
10A bölcsesség kezdete: tisztelni és félni az Örökkévalót. A Szentet megismerni — az vezet értelemhez.
11Bölcsesség szaporítja meg napjaidat, éveket ad életed éveidhez.
12Ha bölccsé leszel, magad látod hasznát, ha büszke és csúfolódó, te vallod kárát.
13Az öntelt ostobaság, mint fecsegő és tudatlan asszony,
14kiül háza kapujába, a dombtetőn, székében ül a város fölött,
15hívja a járókelőket, szólongatja az arra menőket:
16„Jöjjetek mind, akik tanácsra szorultok!” Hívja a tapasztalatlanokat is:
17„A lopott víz édes, a titokban evett kenyér gyönyörűséges!”
18De azok nem tudják, hogy házában a holtak árnyai laknak, nem veszik észre, hogy vendégei a sír mélyébe süllyedtek!