1Fiam, fogadd meg tanácsomat, vésd szívedbe parancsaimat!
2Engedelmeskedj parancsaimnak, hogy élj, kövesd tanításomat, őrizd meg, mint a szemed fényét!
3Kösd az ujjadra, vésd a szívedbe szavaimat!
4Mondd a bölcsességnek: „Nővérem vagy!” Legyen az értelem a legjobb barátod!
5Akkor megőriznek téged más feleségétől, a hízelgő idegen asszonyoktól.
6Kitekintettem ablakomon, kinéztem az utcára a rácson keresztül,
7s megláttam a tapasztalatlan fiatalok között, észrevettem egy ostoba fiút.
8Arra ment az utcán, befordult a sarkon, s annak a nőnek a háza felé közeledett,
9alkonyatkor, az est leszálltakor, mikor az éjjel közeleg.
10Akkor a nő a fiú elé lépett, ruhája, mint a prostituáltaké, szívében kész a terve,
11lelke nyughatatlan és féktelen, nem tud otthon maradni sohasem,
12hol az utcán, hol a téren, vagy éppen az utcasarkon lesi áldozatát.
13Megragadta a fiút, szégyentelen megcsókolta, s ezzel csalogatta:
14„Fogadalmi áldozatot mutattam be, asztalom meg van rakva ételekkel,
15ezért jöttem, kerestelek, lám, most megleltelek!
16Ágyamat megvetettem, színes szőttesekkel borítottam,
17egyiptomi takaróm mirhával, aloéval, fahéjjal illatozik.
18Jöjj be hozzám, szeretkezzünk reggelig, élvezzük az ölelést hajnalig!
19Nincs otthon a férjem, hosszú útra ment, messzire utazott
20teli erszényt vitt magával, nem tér vissza még két hétig.”
21Levette lábáról a fiút hízelkedéssel, elcsábította mézes szavaival.
22Az ostoba fiú meg követte, mint ökör a vágóhídra, ment utána, sietett, mint őzbak a csapdába,
23ahol a nyíl átjárja. Mint a madár, ha vakon a hálóba repül, s nem tudja, hogy életével fizet érte!
24Most azért fiaim, hallgassatok rám! Fogadjátok meg tanácsomat!
25Ne térjen szívetek ilyen utakra, ne járjatok ilyen nők ösvényein!
26Mert sok férfit sebeztek halálra, sokan vannak, akiknek vesztét okozták!
27Házuk a halálba vivő út kapuja, útjuk az alvilágba vezet!