1Bálám észrevette, hogy az Örökkévaló áldani akarja Izráel népét. Ezért nem folyamodott többé a szokásos varázslathoz, mint addig tette, hanem a puszta felé fordult. Látta a távolban Izráel sátrait, ahogy törzsenként, a megszabott rendben táboroztak. Akkor Isten Szelleme szállt rá,
2***
3és megint prófétálni kezdett: „Ezt mondja Bálám, Beór fia, a megnyílt szemű férfi,
4aki hallja Isten szavát, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást, arcára borulva, de nyitott szemmel:
5Milyen szépek a sátraid, ó Jákób népe! Mily gyönyörűek hajlékaid, Izráel!
6Mint pálmafák hosszú sora, mint virágzó kertek a folyó mellett, mint az Örökkévaló ültette illatozó aloék vagy patakparti cédrusok!
7Izráel vedreiből ömlik a víz, vetéseit bőségesen öntözi. Királyuk hatalmasabb Agágnál is, és királyságuk felemelkedik.
8A vad bivaly erejével hozta ki Isten Egyiptomból e népet, amely legyőzi ellenségeit, nyilaival átveri a nemzeteket, s még csontjaikat is összetöri.
9Mint oroszlán, olyan ez a nép! Leheveredik, nyugszik a helyén, megpihen, mint nőstényoroszlán, ki merné felriasztani? Bizony, áldott, aki téged áld, Izráel! De átkozott, aki átkozni mer!”
10Ennek hallatára Bálák király megharagudott Bálámra, és összecsapta kezét: „Hát ezért hívattalak ide, hogy megáldjad ellenségeimet? Azt kértem tőled, hogy átkozd meg őket, te pedig már háromszor is áldást mondtál átok helyett!
11Takarodj a szemem elől, és sürgősen térj vissza földedre! Megígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de látod, az Örökkévaló megfosztott tőle!”
12De Bálám így felelt: „Emlékezz, mit válaszoltam hozzám küldött követeidnek:
13»Ha királyotok, Bálák, ezüsttel-arannyal színig töltve nekem adná palotáját, akkor sem tehetnék az Örökkévaló parancsa ellenére sem jót, sem rosszat. Azt kell mondanom, amit az Örökkévaló parancsol nekem.«
14Most pedig visszatérek a saját népemhez, de előbb még feltárom előtted, mit fog Izráel tenni a te népeddel”.
15Ekkor Bálám ismét prófétált: „Ezt mondja Bálám, Beór fia, a megnyílt szemű férfi,
16aki hallja Isten szavát, aki tudását a Felségestől kapja, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást, arcára borulva, de nyitott szemmel:
17Látom jönni, de nem most, nézem őt, de még nem hamar: csillag származik Jákóbtól, királyi jogar emelkedik magasra Izráelből, szétzúzza Moáb fejedelmeit, összetöri Sét minden fiának fejét.
18Bátran cselekszik Izráel: Edom földjét elfoglalja, Széír földjét ellenségeitől birtokba veszi.
19Uralkodni fog, aki Jákóbtól származik, és elpusztítja az Arból menekülőket”.
20Majd Bálám Amálek népére tekintett, és ezt prófétálta róla: „Bár Amálek a nemzetek eleje, mégis teljes pusztulás a vége!”
21Majd a kéniek népére nézett, és ezt prófétálta róluk: „Magas sziklára raktad fészkedet, biztonságban érzed magad,
22Asszíria mégis fogságba hurcolja népedet, és fészkedet fölégeti!”
23Majd ismét prófétált: „Jaj, ki marad életben, amikor Isten ezt megteszi?
24Hajók jönnek Kittim partjáról, s hódítók alázzák meg Asszíriát és Ébert, majd maguk is elpusztulnak”.
25Ezután Bálám hazatért, és Bálák király is elment a maga útján.