1Nézzétek a gyilkosok vérengző városát! Hogy tele van hazugsággal, és rablott zsákmánnyal!
2Harci szekerek robognak Ninive utcáin, kerekeik dübörögnek, ostorcsattogás, lovak dobogása hallik.
3Száguldoznak a lovasok, kardjuk villog, dárdájuk fénylik! Holtak hevernek szerteszét, halmokban tornyosulnak a hullák, megbotlanak bennük még a lovak is.
4Bizony, így jár Ninive, a szépséges prostituált, a varázslás mestere, akinek semmi sem volt elég. Paráznaságával rabul ejtett sok nemzetet, varázslásával leigázott népeket!
5Azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Most ellened fordulok, Ninive, megbüntetlek és megszégyenítelek: szoknyádat fejedre borítom, hadd lássák a népek meztelenségedet, s a királyságok szégyenedet!
6Szemetet szórok arcodba, gyalázatos leszel, és kigúnyolnak a népek.
7Aki csak lát téged, rémülten elszalad, és ezt mondja: »Hogy elpusztult Ninive! De ki bánkódik miatta? Ugyan, ki fogja vigasztalni őt?«”
8Azt hiszed, különb vagy Tébánál Hiszen azt is védték a Nílus ágai, vizek vették körül, mint erős várfalak.
9Etiópia és Egyiptom adta neki erejét, Pút és Líbia segítette,
10mégis fogságba hurcolták lakóit, falhoz verték a csecsemőit, főembereire sorsot vetettek, vezetőit láncra verték!
11Így jársz te is, Ninive! Elesel, mint a részeg, és menedéket keresel, hogy elrejtőzhess ellenségeid elől.
12Erős váraid hamar elesnek, mint a fügefa lehullatja első gyümölcseit. Mikor a fát megrázod, fügéje mindjárt a szájadba hull.
13Harcosaid mind olyanok lesznek, mint az asszonyok. Országod kapui megnyílnak támadóid előtt, záraidat tűz égeti el.
14Készülj az ostromra, gyűjts vizet, taposd az agyagot, készíts téglát, javítsd a falat!
15De hiába! Megemészt a tűz, fegyverrel ölnek meg, s minden elpusztul, mint sáskajárás idején a mező. Hogy terjeszkedtél, Ninive! Lakóid megsokasodtak, mint a sáskák,
16kereskedőid többen voltak, mint égen a csillagok! Lám, a sáskaraj is így pusztít: ha már mindent fölfalt, elrepül, eltűnik nyomtalanul.
17Hivatalnokaid és írnokaid serege, mint a sáskák felhője, mely hideg időben a kőkerítéseken gyülekezik, de ha rásüt a nap, elrepül, nem tudni, hová.
18Asszíria királya! Vezéreid örökre elaludtak, fejedelmeid csendben nyugszanak. Néped elszéledt a hegyeken, s nincs, aki összegyűjtse őket.
19Nincs orvosság sebedre, halálos az, gyógyíthatatlan! Pusztulásod hírére minden nemzet tapsol és örül, mert ki ne szenvedett volna kegyetlen gonoszságodtól!