1Prófécia Ninive ellen. Az elkósi Náhum látomásának könyve.
2Féltőn szerető Isten az Örökkévaló, aki megfizet ellenségeinek. Bizony, bosszút áll izzó haraggal, és megfizet gyűlölőinek. Felgyűlt haragja készen áll, hogy ellenségeire zúduljon.
3Türelmes az Örökkévaló, és nagy erejű, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül. Viharban és forgószélben jár, s lába nyomán felhők kavarognak,
4mikor haraggal rákiált a tengerre, az megretten és kiszárad, s a folyók mind kiapadnak. Szavára elfonnyadnak Básán legelői, elszáradnak Kármel dús kertjei és Libanon virágai.
5Az Úr előtt remegnek a hegyek, szétmállanak a dombok. Tekintetétől reszket a föld, megretten az egész világ, s a föld lakói remegnek.
6Ki állhat meg haragja előtt? Izzó indulata hevét ki viselheti el? Mikor haragja kitör, mint a tűzfolyam, még a sziklákat is összezúzza!
7Jó az Örökkévaló! Biztos menedéke azoknak, akik a veszedelem idején hozzá menekülnek. Ismeri és megmenti őket.
8De pusztító áradattal söpri el gyűlölőit, s ellenségeit a sötétségbe űzi.
9Ti akartok az Örökkévaló ellen terveket szőni? Hiszen ő nyomtalanul eltöröl titeket a föld színéről!
10Bizony, teljesen elpusztít benneteket, ahogy a tűz a tövist megégeti, mint ahogy a száraz tarlót a láng felperzseli.
11Emlékezz, Ninive, tőled indult útnak, aki gonoszt gondolt az Örökkévaló ellen! De hiába tervezett gonosz terveket!
12Ezt mondja az Örökkévaló: „Bár Asszíria serege hatalmas és erős, mégis levágják őket, és eltűnnek. Téged pedig, népem, bár megaláztalak, de többé nem foglak megalázni.
13Elnyomóid igáját most már letöröm nyakadról, és köteleidet elszaggatom.”
14Felőled, Asszíria, az Örökkévaló így határozott: „Nem lesz senki, aki nevedet továbbvigye, isteneid templomából kipusztítom bálványaidat, megásom sírodat, mert gonosz vagy, és utálatos.”
15Nézd Júda, már jön a hegyeken, aki jó hírt hoz neked, és békességet hirdet! Most már ünnepeld szent ünnepeidet, teljesítsd, amit a veszedelem idején az Úrnak ígértél! Nem tapos többé rajtad a gonoszok serege, mert egészen elpusztult, megsemmisült!