Mark 7ERV

1Eljött néhány farizeus és törvénytanító Jeruzsálemből, és Jézus köré gyűltek.

2Észrevették, hogy Jézus néhány tanítványa nem végzi el a kézmosás szertartását evés előtt.

3A farizeusok ugyanis — mint általában a zsidók — nem esznek addig, amíg szertartásosan kezet nem mosnak. Azért teszik ezt, mert ragaszkodnak őseik hagyományaihoz.

4Ha például vesznek valamit a piacon, előbb mindig megmossák, csak azután eszik meg. Sok más ehhez hasonló hagyományuk is van: hasonló szertartással „tisztítják meg” a poharakat, korsókat, rézedényeket, sőt az ágyakat is.

5Tehát a farizeusok és a törvénytanítók megkérdezték Jézust: „Tanítványaid miért nem követik őseink hagyományait? Miért nem végzik el a kézmosás szertartását, mielőtt esznek?”

6Jézus így válaszolt nekik: „Milyen képmutatók vagytok! Igaza volt Ézsaiásnak, amikor rólatok prófétált: »Ez a nép csak a szájával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.

7Látszólag tisztelnek ugyan engem, de nem ér az semmit, mert a tanításaik, csak emberi parancsok!«

8Bizony, ti Isten parancsát semmibe veszitek, de ragaszkodtok az emberi hagyományokhoz.”

9Majd így folytatta: „Alattomosan félretoljátok Isten parancsát, hogy a saját tanításaitokat tegyétek a helyére.

10Például Mózes azt parancsolta: »Tiszteld apádat és anyádat!«, és azt is: »Aki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjön!«

11Ezzel szemben ti azt tanítjátok, hogy ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: »Amivel segíthetnék rajtad, azt már áldozatul felajánlottam Istennek«,

12akkor azt már nem szabad odaadnia a szüleinek.

13Ezzel valójában azt tanítjátok, hogy nem fontos, amit Isten mond, és nem neki kell engedelmeskednünk. Fontosabb, hogy mindenki a ti hagyományaitokat kövesse. S még sok más ehhez hasonlót is tesztek!”

14Ezután Jézus ismét magához hívta az embereket, és ezt mondta: „Figyeljetek rám mindnyájan, és értsétek meg, amit mondok!

15Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami kívülről jut bele, hanem az, ami belőle származik!”

16[16]

17Miután otthagyta a tömeget, és bement a házba, tanítványai megkérdezték, hogy mit jelent az, amiről beszélt.

18Jézus így válaszolt: „Hát ti sem értitek?! Nem tudjátok, hogy nem az teszi tisztátalanná az embert, amit megeszik?

19Hiszen az nem a szívébe kerül, hanem a gyomrába, majd pedig kiürül onnan.” Ezzel Jézus azt jelentette ki, hogy minden étel „tiszta”, vagyis megehető.

20Majd így folytatta: „Az teszi tisztátalanná az embert, ami a belsejéből származik.

21Mert belülről, a szívből származnak a gonosz gondolatok, a szexuális bűnök, a lopások, a gyilkosságok,

22a házasságtörés, a kapzsiság, a gonoszság, a csalás, a kicsapongás, a fösvény és szűkmarkú lelkület, a gyalázkodás, a büszkeség és az esztelenség.

23Mindezek a gonosz dolgok az ember belsejéből származnak, és ezek teszik tisztátalanná.”

24Jézus ezután elment onnan Tírusz vidékére. Ott bement egy házba, mert nem akarta, hogy észrevegyék. Mégis kitudódott, hogy ott van.

25Megtudta ezt egy asszony is, akinek a leányában gonosz szellem lakott. Odament hát Jézushoz, és a lábaihoz borult.

26Ez az asszony görög származású volt, a szíriai Föníciában született. Könyörgött Jézusnak, hogy űzze ki a leányából a gonosz szellemet.

27Jézus így válaszolt neki: „Először a gyermekeknek kell jóllakniuk. Nem helyes, ha elvesszük tőlük a kenyeret, és odadobjuk a kutyáknak.”

28Az asszony így válaszolt: „Igen, Uram, de még az asztal alatt levő kutyák is ehetnek a gyermekektől lehulló morzsákból.”

29„Mivel így válaszoltál — felelte Jézus —, menj csak nyugodtan haza! A gonosz szellem már kiment a leányodból.”

30Ő pedig hazamenve látta, hogy gyermeke az ágyon fekszik, és valóban kiment belőle a gonosz szellem.

31Jézus ezután visszatért Tírusz vidékéről. Szidónon át — a Tízváros vidékén keresztül — a Galileai-tóhoz ment.

32Odavittek hozzá egy férfit, aki teljesen süket volt, és beszélni is alig tudott. Kérték, hogy tegye rá a kezét, és gyógyítsa meg.

33Jézus egy kissé távolabb vitte a tömegtől, és a fülébe dugta az ujját. Majd a megnyálazott ujjával megérintette a férfi nyelvét.

34Ezután feltekintett az égre, felsóhajtott, és ezt mondta: „Effata!” Ez azt jelenti: „Oldódj meg!”

35Ekkor a férfinak meggyógyult a hallása, és a nyelve is megoldódott: rendesen tudott beszélni.

36Jézus megparancsolta, hogy erről senkinek se beszéljenek. De minél jobban tiltotta, annál inkább terjedt a híre.

37Mindenki nagyon csodálkozott a süketnéma gyógyulásán, és ezt mondták: „Milyen jól tesz mindent! A süketek fülét megnyitja, a némák nyelvét pedig megoldja!”

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Choose Translation

Switch translation for Mark 7.

Reading Settings

Paragraph viewDisplay verses as flowing paragraphs instead of individual lines
Show verse numbersDisplay verse numbers inline
Red letterHighlight the words of Christ in red

Sign in to save your reading preferences across sessions.