1Miután Józsué meghalt, Izráel népe megkérdezte az Örökkévalót, hogy melyik törzs harcosai vonuljanak elsőként azok ellen a kánaáni népek ellen, akik még megmaradtak azon a földön.
2Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Júda serege vonuljon elsőként harcba. Nézzétek! Júda törzsének adtam azt a területet”.
3Júda vezetői ekkor segítségül hívták a rokonaikat, Simeon törzsét: „Jöjjetek velünk, segítsetek elfoglalni azt a földet, amelyik sorshúzással nekünk jutott! Azután majd mi is segítünk nektek, amikor azért a földért harcoltok, amelyik nektek jutott!” Így hát Simeon harcosai csatlakoztak Júda seregéhez, és együtt indultak harcba a kánaániak ellen.
4Az Örökkévaló győzelmet adott Júda seregének: kiszolgáltatta nekik a kánaániakat és a perizzieket. Bezek városánál Júda serege nagy győzelmet aratott: 10 000 ellenséges katonát öltek meg a harcban.
5[5-6] Legyőzték a kánaániakat és a perizzieket. S bár igyekezett elmenekülni, mégis elfogták Bezek uralkodóját és mindkét kezéről levágták a hüvelykujját, meg lábairól a nagyujját.
6***
7A fogságba esett uralkodó ekkor azt mondta: „Bizony, 70 királynak levágattam mindkét kezéről a hüvelykujját, meg lábairól a nagyujját, s ezek a nyomorultak az asztalom alatt szedegették az ételmaradékot! Most azonban Isten velem is ezt tette, s így fizetett meg nekem!” Azután a foglyot elvitték Jeruzsálembe, és ott meghalt.
8Júda serege megostromolta, elfoglalta, majd fölgyújtotta Jeruzsálem városát, és annak lakosait megölték.
9Ezután a hegyvidéken, a délvidéken és a nyugati dombvidék lábánál lakó kánaáni törzsek ellen harcoltak.
10Majd Hebron ellen vonultak, ahol még szintén kánaániak laktak. Régebben ezt a várost Kirját-Arbának nevezték. Hebron elfoglalásakor ölték meg Sésajt, Ahímant és Talmajt.
11Azután Debír városa ellen vonultak, amelyet azelőtt Kirját-Széfernek neveztek.
12Akkor mondta ezt Káleb: „Aki elfoglalja Széfert, annak adom feleségül a leányomat, Akszát!”
13Otniél, Káleb öccsének, Kenaznak fia foglalta el a várost, ezért Káleb feleségül adta neki Akszát, a leányát.
14A menyegzője napján Aksza rábeszélte Otniélt, hogy kérjen az apjától ajándékba egy bizonyos területet. Amikor már éppen elindultak, Aksza leszállt a szamaráról, és Káleb megkérdezte tőle: „Mit akarsz?”
15Aksza így felelt: „Kérlek, apám, adj nekem nászajándékot! Már adtál nekem birtokot a délvidéken, de az a föld igen száraz. Adj nekem vízforrásokat is, kérlek!” Káleb teljesítette a leánya kérését, és neki ajándékozta azt a mezőt, ahol a fölső- és az alsó-források fakadnak.
16Mózes sógorának, Hóbábnak leszármazottjai, a kéniek nemzetsége elköltözött Jerikóból, a Pálmafák Városából és Júda törzséhez csatlakozott. Együtt vonultak Arád városának a környékére, Júda pusztájának a déli részére. De azután a kéniek mégis az Amálekiek népe között telepedtek le.
17Júda törzsének és Simeon törzsének seregei azután együtt Cefát ellen vonultak. Elfoglalták a várost, és a benne lakó kánaániakat kiirtották. Ezért nevezték azt a várost Hormának.
18Majd továbbvonultak, és elfoglaltak három várost: Gázát, Askelónt és Ekrónt, meg a körülöttük lévő területeket.
19Az Örökkévaló Júda törzsével volt, és elfoglalták a hegyvidéket. Azonban a völgyekben lévő települések lakóit nem tudták elűzni, mert azoknak megvasalt erős harci szekereik voltak.
20Hebron városát Káleb kapta örökségül, ahogyan azt Mózes meghagyta. Káleb el is foglalta a várost, és annak lakosait kiűzte. Közöttük volt Anák három leszármazottja is.
21Benjámin törzse ellenben nem tudta kiűzni Jeruzsálemből a jebúsziakat, ezért azok mind a mai napig ott laknak, Benjámin törzsével együtt.
22József leszármazottjai Bétel ellen vonultak, és az Örökkévaló velük volt.
23Ezt a várost azelőtt Lúznak hívták. A támadók kémeket küldtek Bételbe.
24Találtak egy férfit, aki éppen akkor jött ki a városból. A kémek megszólították: „Kérünk téged, mutasd meg, hol lehet titokban bejutni a városba! Ha segítesz nekünk, téged életben hagyunk, mikor a várost elfoglaljuk”.
25A férfi megmutatta a kémeknek a titkos bejáratot. Az izráeliek így ezen keresztül valóban bejutottak a városba, el is foglalták, és annak lakóit pedig kiirtották. Azonban ígéretük szerint azt a férfit és a családját megkímélték, és elengedték.
26Később az a férfi a Hettiták földjére költözött, s ott egy várost épített, amelyet szintén Lúznak nevezett. Ez a város ma is megvan, és így is nevezik.
27Manassé törzse nem tudta kiűzni a kánaániakat a következő városokból és a hozzájuk tartozó falvakból: Bétseán, Taanak, Dór, Jibleám és Meggidó. Ezekben a kánaániak megmaradtak.
28Miután az izráeliek megerősödtek és elszaporodtak, a kánaániakat szolgai munkára fogták, de nem tudták kiűzni őket.
29Efraim törzse sem űzte ki Gézerből a kánaániakat, akik ott is megmaradtak.
30Hasonlóképpen Zebulon törzse sem tudta kiűzni Kitrón és Nahalól lakosait. Ezért a kánaáni őslakosok ezekben a városokban is megmaradtak, de robotoló szolgákká lettek.
31Ásér törzse sem tudta elfoglalni a következő városokat: Akkó, Szidón, Ahláb, Akzíb, Helbá, Afík és Rehób.
32Mivel ezekből a városokból nem tudták elűzni a kánaániakat, kénytelenek voltak közöttük letelepedni.
33Ugyanez történt Naftáli törzsével is: nem tudták kiűzni Bétsemesből és Bét-Anátból a kánaániakat, tehát közöttük telepedtek le. De ezeket az őslakosokat is szolgai munkára kényszerítették.
34Dán törzsét pedig az őslakos emóriak szorongatták, és nem engedték, hogy letelepedjenek a völgyekben. Emiatt Dán törzse kénytelen volt fölhúzódni a hegyek közé.
35Az emóri őslakosok megmaradtak Har-Hereszben, Ajjálónban és Saalbímban. De amikor József leszármazottjai megerősödtek, ezeket az emóriakat is szolgai munkára kényszerítették.
36Az emóriak területének határa az Akkrabím hágótól és Szelától fölfelé húzódott a hegyekbe.