1Ez az Örökkévaló üzenete, amely Jóel prófétához, Petúél fiához érkezett:
2Hallgassátok meg ezt, népem vezetői! Figyeljetek rám, akik e földön laktok! Történt-e valaha ilyen a ti időtökben, vagy őseitek napjaiban?
3Mondjátok el ezt fiaitoknak, ők is a gyermekeiknek, azok meg a következő nemzedéknek!
4Amit az egyik sáskaraj meghagyott, megette a másik, amit ez megkímélt, felfalta a következő, s ha még maradt ezután valami, csupaszra tarolta azt a negyedik.
5Ébredjetek, ti részegek, és sírjatok! Jajgassatok mind, ti borivók! Mert nincs többé sem must, sem bor, elvették tőletek!
6Pusztító sereg szállta meg országomat, erős és megszámlálhatatlan. Fogaik oroszlánfogak, széttépnek és összemorzsolnak mindent.
7Elpusztították szőlőskertemet, összetörték fügefáimat, meztelenre hántották, szétdobálták, fehérlenek csupaszon maradt ágai.
8Sírjatok, gyászoljatok, mint a zsákruhába öltözött ifjú menyasszony, aki halott vőlegényét siratja!
9Gyászoljatok, sírjatok, ti papok, az Örökkévaló szolgái! Nincs többé étel- és italáldozat az Örökkévaló Templomában.
10Elpusztult a szántóföld, gyászol a mező, elpusztult a gabona, nem lesz aratás, kiszáradt a szőlő, elmarad a szüret, nem termett az olajfa, elapadt az olaj.
11Hiába remélt jó termést a szántóvető, siratja a búzát, az árpát, jajgatnak a szőlőművesek is, nem lesz már sem aratás, sem szüret!
12Kipusztult a szőlő, száraz a borsajtó, kiszáradt a füge és a gránátalma, kiégett az alma és a datolyapálma, elszáradtak még a mező fái is! Bizony, kiveszett az öröm az emberek közül!
13Jajgassatok, papok, öltsetek gyászruhát! Sírjatok, kik az oltárnál szolgáltok, öltözzetek zsákba, Istenem szolgái, éjjel-nappal abban járjatok! Gyászoljatok, mert megszűnt az étel- és italáldozat Istenetek Templomában!
14Hirdessetek szent böjtöt, hívjátok össze a népgyűlést, gyűjtsetek össze minden vezetőt, hívjátok az ország lakóit az Örökkévaló házába, Istenetek Templomába! Kiáltsatok együtt az Örökkévalóhoz kegyelemért!
15Jaj, az a nap! Mert közel az Örökkévaló napja, s mint a pusztító sereg, úgy jön el a Mindenható szavára!
16Hiszen szemünk láttára tűnt el minden étel-ital, boldogság és öröm Istenünk házából!
17Hiába vetettünk, elszáradt a mag a földben. Üres a magtár, düledezik a csűr, elmaradt az aratás, elszáradt a vetés.
18Hogy bőgnek az éhes állatok! Nyugtalanul kóborolnak a marhacsordák, mert kiszáradtak a legelők. Sínylődnek még a nyájak is.
19Hozzád kiáltok, Örökkévaló, mert tűz égette ki a puszták legelőit, láng perzselte föl a mező fáit. Nem maradt egy tenyérnyi zöld sem.
20A mezei vadak is bőgve hozzád esengenek, mert kiszáradt forrás és patak, tűz perzselte föl a puszta legelőit!