1Erre a súahi Bildád így válaszolt:
2„Ugyan Jób, meddig mondasz még ilyeneket? Hiszen olyan, amit mondasz, mint a sebes szél!
3Isten ne lenne igazságos?! Hiszen a Mindenható sohasem méltánytalan!
4Ha egyszer a fiaid vétkeztek Isten ellen, akkor bűneik szerint büntette meg őket!
5[5-6] De ha te tisztán és becsületesen élsz, ha Istent keresed, ha a Mindenhatóhoz könyörögsz, akkor ő maga siet segítségedre, hamar helyreállítja otthonod.
6***
7Többet ad kárpótlásul, mint amit elvesztettél.
8Kérdezd csak meg az öregeket, tanuld meg tőlük, amit őseink tudtak!
9Hiszen mi csak tegnap születtünk, és nem sokat tudunk, napjaink olyan múlandók, mint az árnyék!
10Az öregek majd megtanítanak, megtanítanak arra, amit ők is tanultak.
11Vajon nő-e nád ott, ahol mocsár nincsen? Nőhet-e káka száraz földben?
12Hiszen zsenge korában elszárad, még akkor is, ha nem tépik le.
13Így jár mindenki, aki elfordul Istentől, így szárad el az istentelen reménye!
14Nincs amiben bízhatna, s amiben mégis bízik, az is szertefoszlik, mint a pókháló.
15Ha támaszkodik rá, leszakad, s ha kapaszkodik belé, nem tartja meg.
16Az istentelen virul, mint megöntözött növény a napsütésben, hajtásai szétterjednek a kertben,
17gyökereit a kövek közé fúrja, megkapaszkodik a köveken.
18De ha kitépik helyéről, elpusztul, és senki sem emlegeti többé.
19Ez minden öröme életében — azután más nő a helyén.
20Bizony, Isten soha nem emeli fel a gonoszt, és soha nem veti el az igazat!
21Jób! Megtölti szád még Isten nevetéssel, ajkadat örömkiáltással!
22Ellenségeid megszégyenülnek, a gonoszok sátrai elpusztulnak.”