1„Kiálts csak! Ki felel neked? Melyik angyalhoz fordulsz válaszért?
2Az ostobát saját haragja öli meg, a tudatlant meg a vakbuzgóság.
3Láttam egy ostobát, amint meggazdagodott, de hirtelen átok szállt otthonára.
4Gyermekein nem segített senki, jogaiktól megfosztották őket.
5Földje termését, éhezők ették meg, összeszedték még a gyomok közül is. Harácsolók hordták el minden vagyonát.
6Mert a nyomorúság nem a porból támad, a szenvedés nem a földből sarjad,
7hanem szenvedésre születik az ember — oly biztos ez, mint hogy a szikrák felfelé szállnak!
8Helyedben én Istenhez fordulnék, ügyemet őhozzá vinném!
9Mert ő csodákat tesz, melyeknek se szeri se száma.
10Esőt ad a föld színére, megöntözi a mezőket,
11felemeli az alázatosakat, és megvigasztalja a gyászolót.
12Meghiúsítja a gonoszok ravasz terveit, s munkájuk nem lesz maradandó.
13A bölcseket saját ravaszságukkal fogja meg, és cselszövésük kudarcot vall,
14úgyhogy nappal is sötétségben botladoznak, délben is úgy tapogatják a falat, mint éjjel.
15De a szegényeket megmenti Isten a gonoszok hazugságaitól és az erősek markából,
16hogy az igazságtalanság száját befogja, a szegénynek pedig reménységet adjon.
17Bizony, boldog az, akit Isten megfenyít, azért a Mindenható fenyítését el ne utasítsd!
18Mert ha ő megsebez, be is köti sebed, ha lesújt rád, meg is gyógyít keze.
19Hatszor kiment téged a bajból, és hetedszer sem ér el a veszedelem.
20Éhínség idején megment a haláltól, háborúban a kardtól,
21megvéd a pletykától, rágalomtól, nem félsz, hogy valami rossz közeleg.
22Kineveted a pusztítást és az éhínséget, s a vadállatok sem bántanak,
23szövetséged lesz még a kövekkel is, békességben lesznek veled a mezei vadak.
24Békességben élhetsz, mert otthonod biztonságban van, s ha megvizsgálod, semmi sem hiányzik.
25Megéred, hogy mint fűszál a réten, annyian lesznek utódaid.
26Érett korban és jó erőben fejezed be életed, ahogy a maga idejében aratják le a búzát.
27Így van ez, Jób — jól megvizsgáltuk mi ezt, fogadd csak el, és jegyezd meg jól!”