1„Miért, hogy a Mindenható látja a gonoszok tetteit, mégsem tűzi ki a napot, amikor megítéli őket? Miért, hogy akik ismerik Istent, azok sem tudják, mikor ítéli el végre a gonoszokat?
2Elnyomják a gonoszok a szegényeket, szomszédjuk földjéből elvesznek, mások nyájaiból juhokat rabolnak, és más legelőre vezetik őket.
3Még az árváktól is ellopják a szamarakat, az özvegyektől is zálogba veszik az ökröket.
4Leszorítják az útról a szegényeket, s a föld nyomorultjai elrejtőznek előlük.
5A szegények kora reggel munkához fognak, hogy betevő falatjukat megkeressék, családjuk kenyerét megszerezzék. Olyanok, mint a vándorló vadszamarak, mikor füvet keresnek a pusztában.
6A szegények csak a maradékot szedegetik mások földjén, aratás után, vagy szüret elmúltával a gonoszok szőlőjében.
7Nincs takarójuk éjjelre, meztelenül hálnak a hidegben.
8Áztatja őket a záporeső, a sziklát ölelik menedékül, mert nincs hová behúzódjanak.
9A gonoszok anyjuk melléről is elszakítják az árvát, ruháját is lehúzzák a szegényről, hogy zálogba vegyék.
10Az meg kénytelen ruhátlan dolgozni, hordja a búzát a gazdag magtárába, miközben ő maga éhezik.
11Olajat présel a gazdag olajfaligetében, mustot sajtol szőlőskertjében, közben szomjúság gyötri.
12A városban haldoklók hörgése hallik, sebesültek kiáltanak segítségért, de Isten mit sem törődik velük.
13Vannak, akik Isten világossága ellen lázadnak, s nem törődnek vele, hogy mit kíván, nem aszerint élnek, ahogy ő akarja.
14A gyilkos felkel reggel, hogy megölje a szegény nyomorultat. Éjjel meg olyan lesz, mint a tolvaj.
15A prostituált szeme az alkonyatot lesi, hogy ne lássa senki, mikor útjára indul, még arcát is eltakarja.
16A tolvaj éjjel indul útjára, a sötétség leple alatt betör a házakba. De nappal bezárkózik, mert látni sem akarja a világosságot.
17Nekik az éjfél a reggelük, a halál árnyéka az ismerősük.
18De a gonoszok hirtelen eltűnnek, ahogy az árvíz elsodorja a szalmaszálat, átkozott lesz örökségük a földön, szőlőskertjükben többé nem szüretel senki.
19Úgy nyeli el őket a holtak hazája, mint olvadó hó vizét a nyári hőség.
20A gonosz meghal, és még anyja is elfelejti, csak a férgek örülnek neki. Senki sem emlékszik rá többé, és gonoszságának örökre vége szakad.
21A gonosz kifosztja a gyermektelen asszonyt, és nem tesz jót az özvegyekkel.
22Hatalmával Isten megrontja a hatalmasokat, és felemeli azokat, akik már életükben sem bíztak.
23Biztonságot nyújt nekik, hogy megnyugodjanak, szemmel tartja útjaikat.
24A gonoszok talán kis időre sikeresek, de hamar eltűnnek. Levágják őket is, mint a gabona kalászát, meghalnak, mint bárki más.
25Nem így van? De igen! Cáfoljátok meg, ha tudjátok, szavaimat!”