1„Mikor visszafordulsz, Izráel — ezt mondja az Örökkévaló —, és visszajössz hozzám; ha eltávolítod előlem utálatos bálványaidat, és nem hűtlenkedsz többé;
2ha csak az Örökkévaló nevére esküszöl, de hűségesen meg is tartod, amit ígértél, igazságosság szerint; akkor majd a nemzetek is áldottak lesznek az Örökkévalóban, és vele dicsekednek.”
3Mert ezt mondja az Örökkévaló Júda és Jeruzsálem lakosainak: „Szántsatok magatoknak új földet, ne vessetek magot a tüskés gyomok közé!
4Metéljétek körül magatokat az Örökkévaló számára, vessétek le szívetek burkait, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai! Különben izzó haragom zúdul rátok gonosz tetteitek miatt, és nincs, aki tüzét elolthatná!”
5Ezt mondja az Örökkévaló: „Hirdessetek vészriadót Júdában, kiáltsatok Jeruzsálemben! Fújjátok meg a sófárt szerte az országban, adjátok ki a mozgósító parancsokat! Kiáltsatok hangosan és gyülekezzetek, meneküljetek a fallal védett városokba!
6Adjatok vészjelzést, mutassátok az irányt Sion felé, fussatok, meg ne álljatok! Mert én veszedelmet hozok észak felől, nagy pusztítás tör rátok hamar!
7Az oroszlán már felkelt tanyájáról, a népek pusztítója elindult! Bizony, pusztára pusztítja országotokat, rommá rombolja városaitokat, puszta romokat hagy maga után!
8Öltsetek hát zsákruhát, sírjatok és jajgassatok, mert az Örökkévaló felbőszült haragja még nem múlt el!
9Abban az időben — mondja az Örökkévaló —, megrémül a király, tanácstalanná lesznek a fejedelmek, megdöbbennek a papok, s a próféták megrettennek.”
10Ekkor közbeszóltam: „Jaj, Örökkévaló Úr Isten! De nagyon rászedted ezt a népet, becsaptad Jeruzsálemet! Mert azt mondták nekünk, hogy »Békességben lesztek!« — pedig ellenségeink a kardjukat már a szívünknek szegezték!”
11Akkor ez az üzenet szól majd e népnek és Jeruzsálem lakóinak: „Nézzétek! Erős szél fúj a pusztából, forró szélvihar közeleg népemhez a kopár dombok felől! Ez nem gyengéd szellő, nem a búza tisztítására való,
12hanem pusztító forgószél! Most én hirdetek ítéletet népem fölött!”
13Nézzétek! Úgy közeledik, mint a forgószél! Harci szekerei száguldanak, mint a vihar! Lovai gyorsabbak a sasoknál! Jaj nekünk, végünk van, elvesztünk!
14Jeruzsálem, tisztítsd meg szíved a gonosztól, hogy megmenekülj a pusztulástól! Meddig adsz még helyet a szívedben gonosz gondolatoknak?
15Hiszen már a hírnök szava hallatszik Dán városából, Efraim hegyéről is közelgő veszedelmet jeleznek!
16Hirdessétek a nemzetek között: „Már itt is vannak!” Mondjátok Jeruzsálemnek: „Messze földről sereg jön ellened, harci kiáltás hallatszik Júda városai ellen!”
17„Bizony, körülvesznek téged, Jeruzsálem, mint a mezők őrzői! Megostromolnak téged, mert ellenem fordultál!” — mondja az Örökkévaló.
18Amint éltél, s amit tettél, azért történt ez veled! Gonoszságod büntetése, jaj, milyen keserű! Egészen szívedig hatol a csapás!
19Jaj nekem! Gyötrődik a lelkem, háborog a szívem, egész bensőmet fájdalom szaggatja! Jajgatok és kiáltozom, nem hallgathatok, mert hallom a sófár hangját, és a harci kiáltást!
20Egyik vészhír a másikat követi: pusztulás mindenfelé! Romokban hever az ország! Milyen hirtelen omlottak össze sátraink! Milyen váratlanul pusztultak el!
21Meddig kell még harci zászlókat néznem, meddig hallgassam a sófár riadó hangját?
22„Mivel ostoba az én népem, mivel nem ismernek engem, azért történt mindez. Esztelen gyermekek, értelmetlen fiak, csak a gonoszsághoz értenek, de jót tenni képtelenek!”
23A földre nézek: minden kaotikus, lakatlan és üres! Az égre tekintek: ott sincs világosság!
24A hegyekre: mind tántorognak, s a dombok is reszketnek!
25Sehol egy ember, lakatlan a föld, az ég madarai is elmenekültek.
26A termő gyümölcsös sivár pusztasággá lett, a városok romhalmazzá omlottak az Örökkévaló előtt, s haragja tüzében!
27Mert ezt mondja az Örökkévaló: „Bizony, elpusztul az egész föld, de nem véglegesen!
28Gyászol az egész föld, s odafönt elsötétül az ég is. Mert elhatároztam, nem változatom meg, szóltam, és nem vonom vissza!”
29A lovasok és íjászok kiáltása elől minden város lakói elfutnak, menekülnek az erdőkbe és a sziklák közé. Üresen maradnak a házak, lakatlanok a városok.
30Júda, te mihez kezdesz, mikor elpusztítanak? Felveszed legszebb ruhádat, arannyal-ezüsttel ékesíted magad, kifested arcodat? Bizony, hiába szépítkezel, mert szeretőid megvetnek, és életedre törnek!
31Sion leányának jajszavát hallom: mint aki vajúdik, úgy kiált! Jajgat, mint aki először szül, sikoltozik, és kezét tördeli: „Jaj nekem, végem van! Roskadozik lelkem a gyilkosok előtt!”