1Ezt mondta az Örökkévaló: „Jeremiás, menj le Júda királyának palotájába, és ott mondd el ezt az üzenetet!
2Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, halld meg az Örökkévaló szavát, szolgáiddal és népeddel együtt, akik ezen a kapun járnak keresztül!
3Ezt mondja az Örökkévaló: Szolgáltassatok igazságot, hozzatok igazságos ítéletet, és mentsetek ki a hatalmaskodók kezéből minden szegényt! A jövevényt, árvát és özvegyet ne nyomjátok el! Ne erőszakoskodjatok, és ne öljetek meg senkit ártatlanul!
4Ha valóban engedelmeskedtek szavamnak, akkor e palota kapuján mindig olyan királyok fognak bejönni, akik Dávid trónján ülnek. Igen, harci szekereken és lovon fognak bejönni a kíséretükben lévő fejedelmekkel és népükkel együtt.
5De ha nem hallgattok a szavamra, akkor magamra esküszöm — mondja az Örökkévaló —, hogy ez a királyi ház elpusztul, és csak romhalmaz marad belőle.”
6Mert ezt mondja az Örökkévaló Júda királyi házáról: „Bár olyan vagy a számomra, mint Gileád, vagy mint a Libanon hegycsúcsai, mégis olyanná teszlek, mint egy lakatlan romváros!
7Felkészítem, ellened indítom a pusztítókat, a jól felszerelt fegyvereseket! Kivágják gyönyörű erős cédrusfa oszlopaidat, tűzbe borítják gerendáidat!
8Elmennek majd e város mellett az idegenek, sok nemzet fiai, és azt kérdezi egyik a másiktól: »Vajon miért bánt az Örökkévaló ilyen rettenetesen ezzel a nagy várossal?«
9Az meg így felel: »Azért, mert e város lakói megtörték Istenükkel, az Örökkévalóval kötött szövetségüket, más isteneket imádtak és szolgáltak.«”
10Ne sirassátok azt, aki meghalt, ne gyászoljátok, inkább azért sírjatok, aki még él, akit száműzetésbe hurcol az ellenség, mert ő soha nem tér vissza, szülőföldjét nem látja többé!
11Mert azt mondja az Örökkévaló Sallumról, aki apját, Jósiás királyt követte a trónon: „Soha nem tér ide vissza,
12hanem ott hal meg, ahová száműzetésbe hurcolják! Ezt a földet soha nem látja többé.”
13„Jaj annak, aki házát gazsággal építi, annak emeleteit pedig jogtalansággal, aki ingyen dolgoztatja szomszédait, és a munkásainak nem adja meg bérüket!
14Jaj annak, aki azt mondja: »Nagy palotát építek magamnak, tágas felső szobákkal« —, és ablakokat készít rajta, belülről cédrussal burkolja, majd vörösre festi!
15Az tesz téged igazán királlyá, hogy több cédrusból építesz, mint elődeid? Hiszen apád is evett-ivott, mint minden ember, de igazságosan élt és uralkodott, ezért jól is ment a sora.
16Igazságot szolgáltatott a szegénynek és elnyomottnak, ezért ment jól a sora. Így él, aki ismer és tisztel engem! — ezt mondja az Örökkévaló. —
17De szíved és szemed csak a saját hasznodat keresi! Ártatlanok halálát kívánod, s erőszakkal elnyomod népedet.”
18Ezért ezt mondja az Örökkévaló Jójákimról, Jósiás fiáról, Júda királyáról: „Senki sem siratja, mikor meghal: »Jaj, bátyám! Jaj, testvérem!« Senki sem siratja: »Jaj, Uram! Jaj, királyom! Jaj, oda a dicsőség!«
19Kivonszolják majd a testét Jeruzsálemből, kidobják a városból, s úgy földelik el, mint egy szamarat!”
20„Menj föl a Libanon csúcsaira, és kiálts, Básán hegyein jajgass, az Abárim tetején sírj hangosan, mert »szeretőid« mind elpusztultak!
21Figyelmeztettelek, mikor még jól ment a sorod, de nem akartál hallgatni rám. Ifjúságod óta az a szokásod, hogy nem fogadod meg szavam!
22Emiatt minden pásztorodat elsöpri a szél, és összes szeretőd fogságba megy. Te pedig megszégyenülsz minden gonosz tetted miatt.
23Jaj neked, aki libanoni cédrusokon fészkelsz! Hogy fogsz majd nyögni és jajgatni, ha elfog a fájdalom, mint szülő asszonyt a vajúdás!”
24„Életemre esküszöm — szól az Örökkévaló —, ha pecsétgyűrű lennél a jobb kezemen, még onnan is lerántanálak téged, Konjáhú, Jójákim fia, Júda királya!
25Kiszolgáltatlak ellenségeidnek, akik az életedre törnek, s akiktől félsz: Nebukadneccarnak, Babilónia királyának, és a káldeusok seregének.
26Messze hajítalak téged és szülőanyádat, más országba. Nem ott születtetek, de ott fogtok meghalni mind a ketten.
27Soha többé nem fogtok visszatérni arra a földre, ahová lelketek kívánkozik!”
28Vajon hitvány, törött korsó ez a Konjáhú? Olyan cserépdarab, amely nem kell senkinek? Miért hajították el őt és családját messze földre, amelyet nem ismertek?
29Ország, ország, ország, halld meg az Örökkévaló szavát!
30Ezt mondja az Örökkévaló: „Jegyezzétek föl ezt a férfit, mint aki gyermektelen, s kudarcot vallott! Mert utódai nem követik Dávid trónján, senki sem uralkodik Júdában közülük.”