1Abban az időben hét nő ragad meg egy férfit, s azt mondják: „Hadd viseljük neved! Nem kell eltartanod bennünket, a magunk kenyerét esszük, magunk ruházkodunk, csak szabadíts meg a szégyentől, hogy se férjünk, se gyerekünk!”
2Abban az időben, akik megmenekülnek, és életben maradnak Izráel népéből, csodálják és dicsőítik az Örökkévaló Csemetéjét, és dicsekednek országuk nagyszerű terméseivel.
3Aki megmarad Sionban, akit életben hagynak Jeruzsálemben, azt mind szentnek nevezik majd, annak nevét az élők közé jegyzik fel Jeruzsálemben.
4Bizony, Uram megtisztítja Sion leányait minden undok vétküktől, elmossa Jeruzsálemből az ártatlanok vérét az ítélet szellemével, megemésztő tűzzel.
5Azután teremt az Örökkévaló Sion hegyének minden lakóhelye és gyülekezete fölé nappal felhőt, és lobogó tűz ragyogását éjjel. Dicsőséges jelenlétével betakar mindenkit,
6mint árnyas sátor tikkasztó hőségben, mint menedék pusztító viharban, mint oltalom zuhogó esőben.