1Örül majd a puszta, a kiszáradt föld újra kizöldül, a sivatag ujjongva kivirul, mint a fehér liliom virága.
2Virágba borul akkor az egész vidék, ujjongva énekel, és vígan örvendezik, mert dicsősége olyan lesz, mint a libanoni erdőé, ékessége, mint a Kármel hegyéé, és gazdagon terem, mint a Sáron síksága. Bizony, meglátják ők az Örökkévaló dicsőségét, Istenünk fenségét mind megismerik.
3Erősítsétek azokat, akik lecsüggesztik kezüket, akiknek térde roskadozik!
4Mondjátok azoknak, akik feladták a reményt: „Bátorság, ne féljetek! Nézzétek, Istenetek már jön, és bosszút áll! Ellenségeinek megfizet, jön, és megszabadít titeket!”
5Akkor újra látnak a vakok, a süketek ismét hallanak,
6a sánták ujjongva ugrándoznak, mint a szarvasok, s a némák örvendezve énekelnek, mert a pusztában források fakadnak, s folyók öntözik a sivatagot.
7A csalóka délibáb igazi tóvá változik, s a szomjas pusztában bővizű források fakadnak. Ahol egykor sakálok tanyáztak, ott fű zöldell, nád és káka terem.
8Jól megépített út lesz ott, s így nevezik: „A Szent Helyhez vezető út”. Tisztátalan nem léphet rá, csak a megváltottak járnak rajta. Nem léphet rá tévelygő istentelen.
9Nem lesz ott oroszlán, vagy vérengző vadállat. Csak a megváltottak járnak rajta, s nem les rájuk veszély.
10Ezen jönnek haza, akiket az Örökkévaló megszabadít: öröménekkel, ujjongva térnek vissza Sionba. Fejüket el nem hervadó öröm koszorúzza, örök boldogságot találnak ott. Örömüket semmi sem árnyékolja többé, fájdalom és bánat előlük messze menekül.