1Figyeljetek szavamra! Egy király jön, aki igazságosan uralkodik. Igazság által kormányoznak a fejedelmei is:
2mindegyikük olyan lesz, mint rejtekhely a szélviharban, menedék a zivatar idején, folyók a sivatagban, mint hatalmas kőszikla hűs árnyéka a hőségtől gyötört száraz földön.
3Akkor nem lesznek többé zárva a látók szemei, s a hallók fülei figyelmesen hallgatnak.
4A hebehurgyák szíve józanságot tanul, a dadogók nyelve simán és érthetően szól.
5Az aljast nem tartják többé nemesnek, sem a becstelen gazembert tiszteletreméltónak.
6Hiszen a bolond csupán bolondságot beszél, és szíve gonosz tervet forral, hogy istentelenséget vigyen véghez. Félrevezető dolgokat mond az Örökkévalóról, hogy az éhezőt éhen hagyja, s a szomjazótól elvegye a vizet.
7A becstelennek az eszközei is becstelenek: álnok tervet sző a szegény ellen, hogy hazugsággal rontsa meg, még ha a szegény igazat szólna is.
8De a nemes lelkű nemes terveket sző, ki is tart azok mellett, és nem ingadozik.
9Figyeljetek szavamra, ti gondtalan asszonyok! Hallgassatok rám, leányok, akik biztonságban érzitek magatok!
10Esztendő múltán a gondtalan jólétnek hirtelen vége szakad. Aggodalomtól reszkettek, ti elbizakodottak, mert az aratás elmarad, sem szőlőt, sem gyümölcsöt nem szüretelhettek!
11Remegjetek, ti gondtalanok, rémüljetek meg, ti elbizakodottak! Drága ruháitokat vessétek le, öltsetek zsákruhát!
12Melleteket verve gyászoljátok az elpusztult gyönyörű mezőket, a termő szőlőket!
13Sirassátok népem szántóföldjét, amelyet tövis és gaz borít el, sirassátok az egykor boldog otthonokat, a városokat, amelyekből kiveszett az öröm!
14Bizony, még a paloták is üresen állnak, kihal a népes város, nyüzsgő zaja elnémul. A várhegy s az őrtorony vadállatok barlangjává lesz, vadszamarak tanyája, nyájak legelője.
15Meddig tart ez? Ameddig a Szellem kiárad ránk a Mennyből. Akkor a puszta vadon jól művelt termőfölddé, s gazdagon termő kertté lesz, a gyümölcsös kert pedig oly dús, hogy erdőnek látszik.
16Még a pusztában is jogosság tanyázik, a termőföldön igazságosság lakik.
17Az igazságosság békességet és bőséget terem, gyümölcse gondtalan nyugalom és biztonság örökre.
18Bizony, bőséges békességben fog lakni népem, gondtalan jólétben, biztonság hajlékában és teljes nyugalomban.
19De az erdőre jégeső zúdul, a város pedig teljesen elpusztul.
20Bizony, jól teszitek, ha termékeny földön, víz mellé vetitek a magot, és szabadon engeditek az ökröket és szamarakat, hadd legeljenek!