1Súlyos kijelentés Tíruszról: Jajgassatok tíruszi hajósok! Sírjatok, kik Társisból tértek haza, mert elpusztultak otthonaitok, nincs ott már sem ház, sem kikötő! Cipruson tudtátok meg ezt a hírt.
2[2-3] Némuljatok el a rémülettől, akik a parton laktok, szidóni kereskedők, akiknek hajói bejárták a széles tengereket, hogy titeket gazdagítsanak! Hiszen számotokra kereskedtek Nílus-völgyi gabonával, sihóri búzával, hogy ti meggazdagodjatok. Így lettetek az egész világ kalmárai.
3***
4Gyászolj Szidón, mert így szól a tenger, ezt mondja a Tenger Bástyája: „Nem vajúdtam, nem is szültem, nem neveltem fiakat, sem leányokat!”
5Tírusz pusztulásának hírére gyötrődve bánkódik Egyiptom is.
6Ti parton lakók, meneküljetek Társisba! Jajgassatok, és sirassátok Tíruszt!
7Mi lett a híres városotokból? Mivé lett a vidám Tírusz, amelynek gyökere az ősidőkbe nyúlik, s amelynek kereskedői oly sok távoli vidéken megtelepedtek?
8Ki határozta el, s vitte véghez Tírusz vesztét, a koronás város pusztulását, amelynek kereskedői fejedelmek voltak, és kalmárait az egész föld tisztelte?
9Az Örökkévaló, a Seregek Ura, ő határozott így, hogy megalázza a büszkék dicsekedését, s megszégyenítse, akiket nagyra tartanak a földön.
10Szabad vagy már, Társis népe, mint a gátak nélküli folyó! Lehullott rólad, s nem szorítja derekad Tírusz öve többé.
11Kinyújtotta karját az Örökkévaló a tenger fölé, és királyságokat döntött le. Parancsolt a népeknek, hogy pusztítsák el Tíruszt és környékét, s annak összes erődítményét.
12Ezt mondja az Örökkévaló: „Szidón, te szűz, nem fogsz többé örülni, mert ellenségeid letaposnak! Kelj fel, menekülj át Ciprus szigetére, de ott sem lelsz nyugalmat!”
13Nézzétek a káldeusok országát! Hogy elpusztult! Nincs többé! Asszíria megostromolta Babilont, földig rombolta palotáit, elvadult pusztasággá tette.
14Jajgassatok tíruszi hajósok! Sírjatok, kik Társisból tértek haza, mert elpusztult Tírusz erődítménye!
15Tíruszra akkor a feledés homálya borul, s így marad hetven évig: elfeledve, egy király éveinek száma szerint. Azután ismét felkel Tírusz, mint az ének mondja:
16„Fogd a citerát és énekelj, járd körül a várost, te rég elfeledett szajha! Pengesd csak citerád, énekeld a régi dalokat, hátha emlékszik még rád valaki!”
17Mikor letelik a hetven év, az Örökkévaló ismét talpra állítja Tíruszt. Az pedig megint kereskedni fog a világ összes országával, mint azelőtt — akárcsak az idős prostituált, aki folytatja mesterségét, és megkapja bérét.
18De Tírusz akkor már az Örökkévalónak fogja szentelni a nyereségét. Nem gyűjti többé vagyonát kincstárába, hanem azokat szolgálja vele, akik az Örökkévaló jelenlétében élnek. Arra használja majd nyereségét, hogy az Örökkévaló szolgáinak bőségesen legyen mit enniük, és szép ruhákba öltözzenek.