1Ezt az üzenetet Ézsaiás, Ámóc fia kapta látomásban, Júda királyságával és Jeruzsálemmel kapcsolatban:
2Az idők végén az Örökkévaló házának hegye fölülemelkedik a legmagasabb hegyeken, messze kimagaslik a dombok közül, s hozzá gyűlnek mind a nemzetek.
3Tömegek özönlenek hozzá, s így hívja egyik a másikat: „Jöjjetek, menjünk fel az Örökkévaló hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson bennünket útjaira, s hogy járhassunk ösvényein! Mert Sionból származik a tanítás, Jeruzsálemből jön az Örökkévaló szava.”
4Igazságosan ítél az Úr a nemzetek között, és megfenyít sok népet, hogy kardjukból ekét kovácsoljanak, lándzsáikból pedig szőlőmetsző késeket. Nép a népre többé kardot nem emel, fiait harcra nem tanítja soha.
5Jákób népe, jöjjetek, járjunk az Örökkévaló világosságában!
6Jákób királyi családja, elhagytad népedet, ezért tele vannak keleti babonákkal, jövendőmondókhoz járnak, mint a filiszteusok, idegenekkel szövetkeznek.
7Tele van az ország ezüsttel-arannyal, gazdagságuknak se szeri, se száma. Tele van lovakkal, harci szekereinek se szeri, se száma.
8Tele van földjük bálványokkal, kezük alkotásai előtt földig hajolnak, saját műveiket imádják.
9Meghajol bálványai előtt a közember, hajlongnak a vezetők és gazdagok is. Ne bocsáss meg nekik, Örökkévaló!
10Meneküljetek a sziklák közé, rejtőzzetek a föld alá az Örökkévaló rettentése elől, dicsőségének félelmetes fensége elől!
11Mert a büszke tekintetűek a földig hajolnak, a gőgös szégyenkezve porig alázkodik. Egyedül az Örökkévalót magasztalják fel azon a napon!
12Bizony, eljön az Örökkévalónak, a Seregek Urának napja, amikor ő minden büszkét és gőgöst megaláz, s aki nagyra tartja magát, mind megszégyenül,
13a magas libanoni cédrusok ledőlnek, a hatalmas básáni tölgyeket kivágják,
14a gőgös hegycsúcsok leomlanak, minden magasra emelt halom eltűnik,
15a büszke tornyok összedőlnek, a kevély várfalak leroskadnak,
16a kincsekkel teli társisi hajók elmerülnek, s velük együtt minden kívánatos drágaságuk.
17Akkor az emberi büszkeség földig hajol, a gőgös szégyenkezve porig alázkodik. Egyedül az Örökkévalót magasztalják fel azon a napon,
18a bálványok pedig teljesen megsemmisülnek!
19Akkor az emberek a sziklák közé menekülnek, remegve a föld alá rejtőznek az Örökkévaló rettentése elől, dicsőségének félelmetes fensége elől, mikor felkel, hogy megrázza a földet.
20Azon a napon elhajítják bálványaikat a vakondok és denevérek közé. Pedig ezüstből-aranyból készítették, hogy imádják azokat.
21Rémülten a barlangokba menekülnek, sziklák hasadékába bújnak az Örökkévaló rettentése elől, dicsőségének félelmetes fensége elől, mikor felkel, hogy megrázza a földet.
22Ne bízzatok hát halandó emberben, hisz orrában oly röpke a lehelet, amely élteti! Ugyan mennyit ér, s mit várhattok tőle?