1Nézzétek a szárnysuhogás földjét Etiópia folyói mellett,
2ahonnan követeket küldenek a vizen, papiruszhajókon a tengeren túlra! Ti gyors követek, induljatok haza! Térjetek vissza népetekhez, melynek bőre fénylő, termete magas, melytől félnek a nemzetek közel s távol, mely erős és hódító, s melynek földjét folyók szabdalják!
3Figyeljetek rám, ti népek! Akik a földkerekségen laktok, mind figyeljetek! Lássátok meg, mikor jelt adnak a hegytetőkön! Halljátok meg, mikor a sófár felharsan!
4Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Lakóhelyemen nyugszom, s onnan nézem, ami következik, mint verőfényes forró délidőben, mint árnyas felhő alatt, aratás idején.”
5Mert így lesz ez: A szőlővirágzás után, de még szüret előtt, mikor a fürtök érni kezdenek, metszőkésével az Örökkévaló levágja a vesszőket, és a terjeszkedő hajtásokat lecsapja.
6Amit levágott, mind a földön hagyja, hadd egyék meg a hegyi madarak és a mezei vadak. Bizony, télen-nyáron abból élnek majd a madarak és vadak.
7Abban az időben ajándékot visz az Örökkévalónak, a Seregek Urának a nép, melynek bőre fénylő, termete magas, melytől félnek a nemzetek közel s távol, mert erős és hódító, s melynek földjét folyók szabdalják! Bizony, ajándékot visznek az Örökkévaló, a Seregek Ura nevének helyére, a Sion hegyére.