1Az Örökkévaló súlyos kijelentése Moáb felől: Elpusztítják Ár városát Moáb földjén, egyetlen éjjel lerombolják, elnémítják! Elpusztítják Kír városát Moáb földjén, egyetlen éjjel lerombolják, elnémítják!
2A királyi család és Dibón lakói sírva mennek a bálvány-oltárokhoz, a magaslatokra. Moáb népe siratja Nebó és Médeba elestét. Minden fej kopaszra nyírva, szakálluk levágva, gyászolnak, jajgatnak.
3Az utcákon zsákruhában járnak, a tereken és háztetőkön sírva jajonganak.
4Hesbón és Elálé városa segítségért kiált, hangjuk Jáhácig hallatszik, de Moáb harcosai csak sírnak, s lelkük félelemtől remeg.
5Én is sírva kiáltok Moábért, mert lakói menekülnek: egészen Cóárig és Eglát-Selisijjáig futnak, sírva mennek fel Luhit hágóján, Horonaim útján jajveszékelnek a pusztítás miatt.
6Nimrim patakja kiapad, kiszárad a legelő, egyetlen zöld fűszálat sem látni. Eltűnik minden, ami zöldellt, csak kopár pusztaság marad.
7Ezért, amit meg tudnak őrizni, amijük még megmarad, a Fűzfa-patakon túlra próbálják menteni.
8Moáb egész földjén csak sírást hallani, jajgatásuk Eglaimig és Beér-Élimig hallatszik.
9Dimón vizei megtelnek vérrel, de még több csapást hozok Dimónra! Akik Moábból megmenekülnek, akik földjén megmaradnak, azokra oroszlánok támadnak.