1Akkor majd így szólítjátok fiútestvéreiteket: »Népem vagytok« és leánytestvéreiteket: »Kegyelmet nyertetek.«”
2„Pereljetek anyátokkal, mert többé nem a feleségem, és én sem vagyok férje! Pereljetek vele, hogy tüntesse el arcáról, és mellei közül a házasságtörést!
3Ha nem változik meg, letépem ruháit, s ott hagyom szégyenszemre, anyaszült meztelen. Olyanná teszem, mint a puszta, lakatlan száraz sivataggá teszem, és szomjúsággal vesztem el.
4Nem könyörülök gyermekein sem, hiszen anyjuk paráznaságából születtek.
5Házasságtörő az anyjuk, gyalázatba merült szülőjük, mikor ezt mondta: »Szeretőim után járok, mert tőlük kapom kenyeremet és vizemet, a bort és az olajat, ruhámhoz a gyapjút és a lenvásznat!«
6Nézzétek hát, mit teszek vele: én magam kerítem körül tövises sövénnyel, s fallal zárom el ösvényeit, hogy nem talál kiutat!
7Hiába futkos majd szeretői után, nem éri utol őket! Keresi őket, de egyiket sem találja. Akkor magába szállva ezt mondja: »Visszatérek első férjemhez, visszamegyek hozzá, mert mégis jobb dolgom volt nála, jobb volt akkor, mint most!«
8Hát nem fogta föl, hogy tőlem kapta a búzát, a bort és az olajat?! Nem ismerte el, hogy én adtam neki az ezüstöt, az aranyat, amelyből ő bálványokat készített Baálnak!
9Visszaveszem hát tőle búzámat az aratás idején, elveszem boromat a szüret táján, gyapjúmat és vásznamat is kiveszem kezéből, nem lesz, mivel ruházkodjon, s meztelenségét takarja.
10Lecsupaszítom szeretői szeme láttára, s nincs, aki kezemből kiszabadítsa!
11Megfosztom minden örömétől, s ünnepeit megszüntetem. Nem tartja többé sem az Újhold, sem a szombat ünnepét, elmarad az ünnepi összegyülekezés.
12Elpusztítom szőlőjét és fügefáit, amelyekről ezt mondta: »Szeretőimtől kaptam, paráznaságom bére ez.« Elvadulnak hát az elhagyott szőlők, hadd legeljék gyümölcseit a vadak.
13Megbüntetem minden ünnepért, amikor bálványainak áldozott, fölvette gyűrűit és ékszereit! Szeretői után járt, s rólam elfeledkezett!” — ezt mondja az Örökkévaló.
14„Azután magamhoz csalogatom, a pusztába vezetem, és a szívére beszélek.
15Visszaadom szőlőskertjeit, és az Ákór völgyét a reménység kapujává teszem. Akkor hűségesen viszonozza szeretetem, mint ifjúsága idején, amikor Egyiptomból kivezettem.
16Azon a napon így szólítasz engem: »Férjem!« — mondja az Örökkévaló —, s nem mondod többé: »Baálom!«
17Kiveszem a Baálok nevét a szájából, említeni sem fogja Izráel többé.
18Szövetséget kötök akkor népem javára a mezei vadakkal, égi madarakkal, még az apró állatokkal is. Kigyomlálok minden fegyvert a földről, eltörlök háborút és harcokat, hogy mindenki békességben élhessen.
19Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek téged, Izráel népe, az igazságosság, igaz ítélet, a szövetséges szeretet és az irgalom jegyajándékával.
20Bizony, eljegyezlek, hűségessé teszlek, és megismered az Örökkévalót.
21Abban az időben meghallgatom az eget — mondja az Örökkévaló —, meghallgatom, amikor esőt kér a földnek. Az ég meghallgatja a földet,
22az meg a búzát, bort és az olajat, s azok meghallgatják Jezréelt.
23Én pedig újra megszaporítom népemet, ahogy a gazda beveti a földet. Megkegyelmezek annak, akit így hívtak egykor: »Nincs kegyelem«, s annak is, akit így neveztek: »Nem vagytok népem«. Azt mondom nekik: Népem vagytok, szeretett népem! Ő meg így felel: »Istenem, én Istenem!«”