1A vacsora utáni éjszakán nem jött álom a király szemére, ezért előhozatta a krónikák könyvét, amelybe uralkodása eseményeit jegyezték fel, és felolvastatott belőle.
2Történetesen éppen azt a részt olvasták fel, amely arról szólt, hogyan leplezte le Márdokeus a király két ajtónálló testőrének, Bigtánának és Teresnek a tervét, akik meg akarták ölni Ahasvérós királyt.
3„Milyen jutalmat, vagy kitüntetést kapott ezért Márdokeus?” — kérdezte a király. „Semmit” — felelték a szolgák.
4[4-5] „Ki van most az udvarban a főembereim közül?” — kérdezte a király. „Hámán áll az ajtó előtt” — válaszolták a szolgák. Hámán ugyanis éppen ekkor érkezett meg a palota külső udvarába. El akarta érni a királynál, hogy Márdokeust akasszák föl arra az akasztófára, amelyet Hámán erre a célra állíttatott fel. „Jöjjön be!” — mondta a király.
5***
6Amikor Hámán belépett, a király megkérdezte tőle: „Mi kell tenni azzal a férfival, akit a király nagy megtiszteltetésben akar részesíteni?” Ezt hallva Hámán rögtön magára gondolt: „Ugyan ki mást akarna a király kitüntetni, mint engem?!”
7Így hát ezt válaszolta: „Azt a férfit, akit a király meg akar tisztelni,
8öltöztessék fel a király ruhájába, ültessék a király lovára, és tegyék fejére a király koronáját.
9Adják a ruhát és a lovat a király egyik főemberének. Ő öltöztesse fel azt a férfit, és ültesse fel a király lovára, majd kantáron vezesse a lovat végig a város utcáin és terein. Közben hangosan kiáltva hirdesse ki: »Nézzétek, ez az a férfi, akit a király meg akar tisztelni!«”
10„Helyes! Akkor sietve menj, és hozd elő azt a ruhát és lovat — parancsolta a király Hámánnak. — Mindent úgy tegyél, ahogy mondtad: öltöztesd fel a zsidó Márdokeust, aki a király kapujában szolgál, és ültesd a lóra! Semmit el ne hagyj abból, amit mondtál!”
11Akkor Hámán megkereste azt a ruhát, és felöltöztette Márdokeust. Elővezették a király lovát is, Hámán felültette rá Márdokeust, és végigvezette a lovat a város utcáin és terein. Közben pedig hangosan ezt kiáltotta: „Nézzétek, ez az a férfi, akit a király ki akar tüntetni!”
12Ezek után Márdokeus visszatért a helyére, a király kapujába. Hámán pedig nagy búsan sietett haza, és még az arcát is betakarta szégyenében és elkeseredésében.
13Amikor a feleségének, Zeresnek és a tanácsadóinak elmondta, mi történt vele — azok így válaszoltak: „Mivelhogy Márdokeus a zsidó nemzetből származik, nem leszel képes megállni vele szemben, hanem egészen biztosan te fogsz elesni előtte. Valójában már meg is kezdődött a hanyatlásod.”
14Még be sem fejezték a beszélgetést, amikor a király szolgái betoppantak, hogy Hámánt sietve Eszter lakomájára kísérjék.