1Dobd csak a kenyered a víz színére, sok nap múltán is ott találod.
2Amid van, abból adj másoknak is, minél többnek, mert nem tudhatod, mikor kerülsz te is szorult helyzetbe.
3Amikor látod, hogy sötét felhők közelednek, tudod, hogy hamarosan nagy eső hullik belőlük. A kidöntött fa akár dél, akár észak felé esik, ha egyszer ledőlt, ott is marad.
4Aki mindig a kedvező időjárásra vár, nem fog vetni soha. Aki meg az esőtől fél, aratni nem mer soha.
5Honnan jön a szél, s hogy merre tart, vagy hogyan formálódik a gyermek anyja méhében, — nem tudhatod. Éppígy nem értheted, mit cselekszik Isten, miért, és hogyan — pedig mindent ő irányít!
6Korán reggel láss a magvetéshez, de este is folytasd a munkát, mert nem tudhatod, melyik lesz sikeres, egyik, vagy a másik, esetleg mindkettő.
7Milyen édes a világosság! Milyen jó a nap fényét látni!
8Örülj hát életednek, ha sokáig élhetsz! De ne felejtsd, hogy utána a sötétség hosszú ideje jön, s az mind hiábavalóság!
9Ti is, fiatalok, örüljetek, amíg ifjak vagytok! Örüljön szívetek a fiatalság idejének, de jól meggondoljátok, milyen úton jártok, s jól megnézzétek, mit tesztek! Ne feledjétek, hogy Isten előtt egyszer meg kell állnotok, s számot kell adjatok mindezekről!
10Tisztítsátok meg szívetek az aggodalomtól, távol legyen tőletek minden betegség és baj, mert a fiatalság és a hajnal hiábavalóság!