1Mózes így folytatta: Istenünk, az Örökkévaló kiirtja előletek azokat a nemzeteket, és földjüket nektek adja. Ti pedig birtokba veszitek azt az országot, letelepedtek a városaikban és a házaikban.
2[2-3] Akkor osszátok három részre az országot. Mindegyik részben jelöljetek ki egy-egy várost, és építsetek utakat is hozzá, hogy oda menekülhessen, aki véletlenül embert öl.
3***
4Ha valaki véletlenül okozza embertársa halálát, akit nem gyűlölt azelőtt, és bemenekül valamelyik menedékvárosba, akkor életben maradhat.
5Például, ha valaki a társával együtt fát vág az erdőn, és eközben a fejsze feje lerepül a nyeléről, és úgy megüti a másikat, hogy az meghal, akkor az, akié a fejsze volt, meneküljön valamelyik városba ezek közül, és életben marad.
6[6-7] Azért parancsolom nektek, hogy válasszatok három ilyen várost, mert különben a haragos vérbosszuló rokon esetleg utolérné a menekülőt, és megölné, mielőtt az elérné a legközelebbi menedékvárost. Pedig a menekülő nem szándékosan gyilkolta meg a társát, hiszen nem is gyűlölte azelőtt, ezért nem méltó a halálra.
7***
8Istenünk, az Örökkévaló megígérte őseinknek, hogy kiterjeszti országotok határait, és birtokba vehetitek mindazt a földet, amelyet megígért őseinknek.
9Ha engedelmeskedtek az Örökkévaló minden parancsának, amelyeket mondok nektek, ha szeretitek Istenünket, az Örökkévalót, és mindig az ő útjain jártok, akkor valóban kiterjeszti határaitokat. Akkor jelöljetek ki a meglévő három menedékvároson kívül még másik hármat,
10hogy aki nem szándékosan öl embert, annak legyen hová menekülnie, és senki se öljön ártatlan embert Izráelben azon a földön, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek örökségül. Különben esetleg ártatlanul megölt emberek vére száradna kezeteken.
11Azonban jól vigyázzatok! A menedékvárosok nem szolgálhatnak menedékül annak, aki szándékosan gyilkol! Mert ha valaki úgy gyilkolja meg a másikat, hogy előtte haragosa volt, lesben állt, és előre megfontolt szándékkal támadt rá — akkor a gyilkos hiába fut a menedékvárosba.
12Ebben az esetben a gyilkos lakóhelyének vezetői küldjenek valakit utána, és szolgáltassák ki a vérbosszuló rokonnak a gyilkost, hogy az elnyerje méltó büntetését: halállal lakoljon!
13Ne szánjátok meg a gyilkost, hanem szabadítsátok meg Izráelt az ártatlanul megölt ember vérének terhétől, hogy jó dolgotok legyen!
14Amikor majd birtokba veszitek azt a földet, amelyet Istenetek, az Örökkévaló ad nektek, és felosztjátok magatok között, akkor határkövekkel jelöljétek ki mindenkinek a saját birtokrészét. Ezeket a határköveket senki ne mozdítsa odébb, hogy ezáltal megnagyobbítsa a birtokát!
15Ha valakit valamilyen bűntett elkövetésével vádolnak, egy tanú szava nem elég annak bizonyításához, hogy a vádlott bűnös. Ehhez legalább két tanú egybehangzó és terhelő vallomása szükséges.
16Ha valaki ártó szándékkal valamilyen bűn elkövetésével hamisan vádolja a társát,
17akkor mindketten álljanak az Örökkévaló elé — vagyis menjenek el a paphoz és a bírókhoz, akik abban az időben szolgálnak.
18Azok alaposan kérdezzék ki mindkettőt. Ha úgy találják, hogy a tanú hazudik, és ok nélkül vádolta a másikat,
19akkor a hamis tanút azzal a büntetéssel sújtsák, amelyet a vádlott érdemelt volna, ha bűnös lenne. Így tisztítsátok ki magatok közül a gonoszt!
20Tudja meg ezt az egész nép, hogy féljenek hasonló vétket elkövetni.
21Ne sajnáljátok azt, akit meg kell büntetni! Ha a vádlott az életét vesztette volna, a hamis tanú is az életével fizessen! A vádlott szeméért a saját szemével, fogáért a fogával, kezéért a kezével, lábáért a saját lábával fizessen!