1Ez Dávid utolsó éneke. „Így szól Dávid, Isai fia, akit Jákób Istene fölmagasztalt, és királlyá kent, aki Izráel Védelmezőjének kedveltje:
2Az Örökkévaló Szelleme szólt általam, az Örökkévaló szava volt nyelvemen.
3Izráel Istene szólt, Izráel Kősziklája mondta nekem: »Aki igazságosan uralkodik népén, aki Isten félelmével kormányozza országát,
4olyan az, mint a hajnal világossága, mint napfelkelte felhőtlen reggelen, mint eső után a napsugár, mely kisarjasztja a zsenge vetést.«
5Bizony, ilyen az én házam népe Isten előtt! Hiszen örök szövetséget kötött velem Istenem, melyben mindent elrendezett, s nem vonja vissza soha! Ő ad nekem mindenben győzelmet, és teljes örömet!
6[6-7] De az istentelenek olyanok, mint a tüskés bokor, melyhez senki nem nyúl kézzel, csak bottal meg vasvillával, kitépi, tűzre veti, s megégeti.”
7***
8Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei: Az első volt a hakmóni Jesbaal, a Különleges Csapat kapitánya, aki az egyik csatában a lándzsájával egymaga 800 ellenséges katonát ölt meg.
9Azután Eleázár, Dódó fia, az Ahóhi nemzetségből, aki egyike volt a három legkiválóbb vitéznek. Ők kitartottak Dávid mellett, amikor a filiszteusokkal harcoltak. Ebben a csatában az izráeli sereg megfutamodott,
10csak Eleázár nem hátrált meg. Addig harcolt és vágta a filiszteusokat, hogy végül a keze görcsöt kapott, és nem tudta elengedni a kardja markolatát. De az Örökkévaló nagy győzelmet aratott rajta keresztül azon a napon. Később azután az izráeli sereg is visszatért a csatamezőre, de már csak a zsákmányt szedték össze.
11Azután Sammá, a hárári Ágé fia. A filiszteusokkal vívott egyik ütközetben, amely Lehi városa mellett, egy lencseföldön zajlott, az izráeli sereg megfutamodott,
12de Sammá megállt a lencseföld közepén, megvédte a termést az ellenségtől, és megverte őket. Ezáltal az Örökkévaló nagy győzelmet aratott ekkor.
13Történt egyszer, aratás idején, amikor Dávid még az Adullám-barlangban táborozott, hogy a Különleges Csapatból a legkiválóbb három vitéz elment, hogy csatlakozzon Dávidhoz. A filiszteusok serege ugyanekkor a Refáim-völgyben vert tábort.
14Dávid a megerősített rejtekhelyen volt, a filiszteusok csapata pedig Betlehemben.
15Dávidnak akkor eszébe jutott a betlehemi kút, és nagyon szeretett volna inni a vizéből. Így sóhajtott föl: „Bárcsak valaki hozna egy kis vizet a betlehemi városkapu melletti kútból!”
16Ekkor az a három legkiválóbb vitéz átverekedte magát a filiszteusok táborán a betlehemi kútig. Vizet merítettek belőle, és Dávidhoz vitték. Ő azonban mégsem itta meg, hanem áldozatul kiöntötte az Örökkévaló előtt,
17és ezt mondta: „Ó, Örökkévaló, hogyan ihatnám meg, hiszen olyan, mintha vitézeim vére lenne, akik életük kockáztatásával hozták nekem!” Ezért nem itta meg Dávid. Ez a három legkiválóbb vitéz ilyen és ehhez hasonló hőstetteket vitt véghez.
18Azután Abisaj, Cerúja fia, Jóáb testvére, aki a Különleges Csapat vezére volt. Ő az egyik csatában egymaga 300 ellenséges harcost ölt meg lándzsájával. Ő azonban nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé.
19A Különleges Csapatban Abisajnak nagy tekintélye volt, ezért is lett a vezérük, de a nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé.
20Azután Benája, Jójádá fia, Kabceél városából, akinek már az apja is kiváló harcos volt. Benája nagy hőstetteket vitt véghez. Ő győzte le és ölte meg a moábiak két legvitézebb harcosát. Egy másik alkalommal pedig, amikor éppen havazott, lement egy verembe, és ott megölt egy oroszlánt.
21Ő győzte le azt a kiváló egyiptomi harcost is, aki lándzsával támadt rá. Benája kezében csak egy bot volt, de kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsáját, és a saját fegyverével szúrta keresztül.
22Benája sok ehhez hasonló hőstettet vitt véghez, és nagyon híres volt.
23A Különleges Csapatban nagy tekintélye volt, de nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé. Dávid Benáját nevezte ki testőrsége vezérének.
24A Különleges Csapatba a következő harcosok tartoztak: Aszáél, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia,
25a haródi Sammá, a haródi Eliká,
26a peleti Helec, a tékóai Írá, Ikkés fia,
27az anatóti Abiezer, a húsái Mebunnaj,
28az ahóhi Calmón, a netófái Mahraj,
29a netófái Héleb, Baaná fia, Ittaj, Ríbaj fia, a benjámini Gibeából,
30a pirátóni Benája, a nahalé-gaasi Hiddaj,
31az arbai Abialbón, a bahúrimi Azmávet,
32[32-33] a saalbóni Eljahbá, a gizóni Jásén, Jonatán, a harári Sammá fia, az arári Ahiám, Sárár fia,
33***
34a maakái Elifelet, Ahaszbaj fia, a gilói Eliám, Ahitófel fia,
35a kármeli Hecró, az arbai Paaraj
36a cóbai Jigál, Nátán fia, a gádi Báni,
37az ammoni Celek, a beéróti Nahraj, Jóáb, Cerúja fia fegyverhordozója,
38a jeteri Írá, a jeteri Gáréb,
39és a hettita Úriás. Összesen 37 harcos.