1Azután Izráel egész népe Dávidhoz gyülekezett, Hebronba. Azt mondták neki: „Dávid, mi valamennyien a testvéreid vagyunk!
2Már Saul királysága idején is te vezetted Izráel seregét a harcban, és te szerezted a győzelmeket. Istened, az Örökkévaló, mondta ezt neked: »Te leszel a pásztora népemnek, Izráelnek. Te fogsz uralkodni a népem, Izráel fölött.«”
3Összegyűltek hát Izráel összes vezetői a királyhoz, Hebronba. Dávid pedig szövetséget kötött velük az Örökkévaló előtt. A vezetők akkor királlyá kenték Dávidot — pontosan úgy, ahogyan azt az Örökkévaló Sámuel által előre megmondta.
4Ezután Dávid vezetésével egész Izráel Jeruzsálem alá vonult, amelyet akkor még Jebúsznak neveztek. Ott még a jebúsziak laktak, akik
5kérkedve ezt kiabálták ki Dávidnak: „Ide ugyan soha nem fogsz bejönni!” Dávid mégis elfoglalta Sion sziklára épített várát — és ez lett Dávid városa.
6Az ostrom előtt Dávid azt ígérte a harcosainak: „Aki elsőként vág le egy jebúszit, az lesz a seregem fővezére!” Jóáb, Cerúja fia ért fel elsőnek a várfalra, ezért ő lett a fővezér.
7Miután elfoglalta a várat, Dávid ott rendezte be az otthonát, ezért nevezik azt Dávid városának.
8Kiépítette a várost is, amely a vár körül terül el, Millótól a várfalig. Jóáb pedig újjáépítette a város többi részét.
9Dávid hatalma és királyságának ereje egyre növekedett, mert az Örökkévaló, a Seregek Ura vele volt, és segítette.
10Ezek voltak Dávid harcosainak legkiválóbb vezetői. Ők segítették hatalomra Dávidot, és támogatták az uralkodását. Egész Izráellel együtt ők tették Dávidot királlyá — amint azt az Örökkévaló előre megmondta Izráelről.
11Ezek voltak Dávid kiváló vitézei: Az első volt a hakmóni Jesbaal, a Különleges Csapat kapitánya, aki az egyik csatában a lándzsájával egymaga 800 ellenséges katonát ölt meg.
12Azután Eleázár, Dódó fia, az Ahóhi nemzetségből, aki egyike volt a három legkiválóbb vitéznek.
13Eleázár Dáviddal együtt volt Efesz-Dammimban, ahol a filiszteusokkal harcoltak. Volt ott egy árpaföld. Az izráeli katonák meghátráltak és elfutottak a filiszteusok elől.
14De Eleázár az embereivel megállt az árpaföld közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így az Örökkévaló nagy győzelmet szerzett azon a napon.
15Történt egyszer, aratás idején, amikor Dávid még az Adullám-barlangban táborozott, hogy a Különleges Csapatból a legkiválóbb három vitéz lemászott a sziklafalon, hogy csatlakozzon Dávidhoz. A filiszteusok serege ugyanekkor a Refáim-völgyben vert tábort.
16Egy másik alkalommal Dávid a sziklavárban volt, a filiszteusok csapata pedig Betlehemnél.
17Dávid nagyon megszomjazott, és felkiáltott: „Ó, bárcsak egy ihatnék a Betlehem kapuja melletti kút vizéből!”
18Ekkor az a három legkiválóbb vitéz átverekedte magát a filiszteusok táborán a betlehemi kútig. Vizet merítettek belőle, és Dávidhoz vitték. Ő azonban mégsem itta meg, hanem áldozatul kiöntötte az Örökkévaló előtt.
19Azt mondta: „Istenem! Hogyan is ihatnám meg, hiszen olyan, mintha ezeknek a hősöknek a vérét innám, akik az életüket kockáztatták érte.” Ezért nem akarta meginni. Ez a három legkiválóbb vitéz ilyen és ehhez hasonló hőstetteket vitt véghez.
20Azután Abisaj, Jóáb testvére, aki a Különleges Csapat vezére volt. Ő az egyik csatában egymaga 300 ellenséges harcost ölt meg lándzsájával. Ő azonban nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé.
21A Különleges Csapatban Abisajnak nagy tekintélye volt, ezért is lett a vezérük, de a nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé.
22Benája, Jójádá fia, aki Kabceélből jött, igen kiváló és bátor harcos volt. Sok hatalmas hőstettet vitt véghez. Ő győzte le és ölte meg a moábiak két legerősebb bajnokát. Máskor meg egy havas napon egymaga lement egy verembe, és megölt egy oroszlánt.
23Párviadalban legyőzött egy hatalmas termetű egyiptomi harcost, aki 5 könyök magas volt. Az egyiptomi kezében akkora lándzsa volt, mint a szövőszék gerendája. Benájának csak egy botja volt, de kicsavarta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját fegyverével szúrta le ellenfelét.
24Benája sok ehhez hasonló hőstettet vitt véghez, és nagyon híres volt, de nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé.
25A Különleges Csapatban nagy tekintélye volt, de nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé. Dávid Benáját nevezte ki testőrsége vezérének.
26Ezek voltak a legbátrabb harcosok: Aszáel, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia,
27a haróri Sammót, a pelóni Helec,
28a tékóai Írá, Ikkés fia, az anátóti Abiezer,
29a húsáji Szibbekaj, az ahóhi Ílaj,
30a netófái Mahraj, a netófái Héled, Baaná fia,
31a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia, a pirátóni Banájá,
32a nahalégaasi Húraj, az arbai Abiél,
33a baharúmi Azmávet, a saalbóni Eljahbá,
34a gizóni Hásém, a harári Jonatán, Ságé fia,
35a harári Ahiám, Szákár fia, Elifal, Úr fia,
36a mekérai Héfer, a pelóni Ahijjá,
37a kármeli Hecró, Naaraj, Ezbaj fia,
38Jóel, Nátán testvére, Mibhár, Hagri fia,
39az ammoni Celek, a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerúja fiának a fegyverhordozója,
40a jeteri Írá, a jeteri Gáréb,
41a hettita Úriás, Zábád, Ahlaj fia,
42Adiná, a rúbeni Sizá fia, a rúbeniek egyik vezetője, és még vele együtt harmincan,
43Hánán, Maaká fia, a mitni Jósafát,
44az asterái Uzzijjá, az aróéri Hótám két fia: Sámá és Jeliél,
45Jediél, Simri fia, és Jediél testvére, a tíci Jóhá,
46a mahavimi Eliél, Elnáam két fia: Jeribaj és Jósavjá, a moábi Jitmá,
47Eliél, Obed és a mecóbájái Jaasziél.