1És amikor felnyitotta a hetedik pecsétet, nagy csendesség lett a mennyben, mintegy fél óráig.
2És láttam azt a hét angyalt, aki Isten színe előtt állott és adatott azoknak hét trombita.
3Egy másik angyal is odajött és megállt az oltárnál, arany tömjénezőt tartva, és adatott neki sok tömjén, hogy a szentek könyörgéséhez tegye az arany oltárra, amely a királyi szék előtt volt.
4És felment a tömjén füstje a szentek könyörgésével az angyal kezéből Isten elé.
5Azután vette az angyal a tömjénezőt és megtöltötte az oltár parazsával, és ledobta a földre. Ekkor mennydörgés és zúgás, villámlás és földindulás támadt.
6A hét angyal pedig, akinél a hét trombita volt, trombitáláshoz készült.
7Trombitált az első és jégeső támadt, és tűz vérrel keverve, és a földre hullott. Megégett a föld harmadrésze, és minden zöld fű megégett.
8A második angyal is trombitált, és erre, mint egy tűzben égő nagy hegy a tengerbe zuhant, és a tenger harmadrésze vérré lett.
9A tengerben lévő állatok harmadrésze elpusztult, amiben csak élet volt, és odaveszett a hajók harmada is.
10A harmadik angyal is trombitált, és leesett az égről egy nagy csillag, mint egy égő fáklya, és ráesett a folyók harmadára és a vizek forrásaira.
11A csillagnak neve pedig Üröm volt, és ürömmé lett a folyóvizek harmadrésze, és sok ember meghalt e vizektől, mert azok keserűvé lettek.
12A negyedik angyal is trombitált, és csapás érte a nap harmadrészét, a holdnak harmadrészét és a csillagoknak harmadrészét, hogy elhomályosodjék azok harmadrésze, és a nappal se legyen világos harmadáig, és az éjszaka hasonlóképpen.
13Ekkor láttam és hallottam, hogy egy magányos sas fent az égen repül, és hangos szóval ezt mondja: „Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak, a többi három angyal trombitájának szava miatt, akik még trombitálni fognak.“