1És láttam a mennyben egy másik nagy és csodálatos jelet: hét angyalt, akiknél az utolsó hét csapás volt, mert ezekkel teljesedett be Isten haragja.
2És láttam, mint egy üvegtengert, amely tűzzel volt elegyítve, és azokat, akik diadalmaskodtak a fenevadon és az ő képén és bélyegén és nevének számán, láttam az üvegtenger mellett állni azokat, akiknek kezében voltak Isten hárfái.
3És énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: „Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úristen, igazságosak és igazak a te utaid, ó, szentek Királya.
4Ki ne félne téged, Uram! És ki ne dicsőítené a te nevedet? Mert csak egyedül te vagy szent. Mert eljönnek mind a pogányok és leborulnak előtted, mert ítéleteid nyilvánvalókká lettek.“
5És ezek után láttam, és íme megnyílt a mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma,
6és kijött a templomból a hét angyal, akiknél a hét csapás volt, tiszta fehér gyolcsba öltözve és mellük arany övvel övezve.
7És egy a négy élőlény közül adott a hét angyalnak hét arany poharat, amely az örökkön örökké élő haragjával volt tele.
8És megtelt a templom füsttel Isten dicsőségétől és erejétől, és senki sem mehetett be a templomba, míg a hét angyal hét csapása be nem teljesedik.