1Jaj a városnak, amely az Örökkévaló ellen lázad, engedetlen, tisztátalan, s elnyomja lakosait!
2Nem hallgatott az Örökkévaló szavára, ellenállt a fenyítésnek, nem bízott benne, és nem Istenét kereste.
3A város vezetői zsákmányra éhes oroszlánok, bírái, mint az éhes farkasok: amit megragadnak, abból reggelre semmi sem marad!
4Prófétái hitvány csalók, papjai tisztátalanná tették, ami szent, és erőszakot követtek el a Törvényen.
5Csak az Örökkévaló igazságos a városban! Csak ő nem tesz semmi törvénytelent. Sőt, minden reggel napvilágra hozza igazságos ítéletét, egyszer sem mulasztja el! De az igazságtalanok még csak nem is szégyellik magukat!
6Ezt mondja az Örökkévaló: „Nemzeteket irtottam ki a földről, váraik romokban hevernek, utcáikon senki sem jár, elpusztultak teljesen, városaikat lerombolták, lakatlan romhalmaz maradt belőlük.
7Azt gondoltam: ez a város tanul példájukból, tisztelni és félni fog engem, elfogadja a figyelmeztetést, akkor nem pusztul el lakóhelyük, nem kell megbüntetnem őket. De nem! Már kora reggel, ahogy fölkeltek, megint csak rosszra igyekeztek.
8Azért hát, várjatok csak rám — mondja az Örökkévaló —, amíg ítélethez kezdek! Mert elhatároztam, hogy összegyűjtök minden nemzetet, összeszedem a népeket, és általuk öntöm rátok izzó haragomat! Féltő szeretetem tüzében az egész föld megég!
9Akkor változtatom át a nemzetek beszédét, hogy tiszta nyelven szóljanak, hogy segítségül hívják az Örökkévaló nevét, s egy akarattal szolgálják és tiszteljék őt.
10Akkor imádóim eljönnek, ajándékokat és áldozatokat hoznak nekem még Kús folyóin túlról is, a városba, amelyből szétszórtam népemet.
11Izráel népe, azon a napon már nem kell szégyenkezned vétkeid miatt, amelyekkel lázadtál ellenem, mivel kiválogatom közüled azokat, akik büszkén kérkednek. Nem fognak többé kevélykedni szent hegyemen!
12Csak a szegényeket és elnyomottakat hagyom meg közületek, akik egyedül az Örökkévalóban bíznak.
13Mert Izráel maradéka nem szól és nem cselekszik hamisan, nem károsít meg senkit hazug beszéddel. Hanem olyanok lesznek, mint a juhnyáj: békességben legelnek, zavartalan pihennek, fel nem riasztja őket senki.”
14Sion leánya, énekelj! Ujjongva kiálts, Izráel! Örülj és vigadj Jeruzsálem leánya!
15Véget vetett az Örökkévaló büntetésednek, elsöpörte ellenségeidet! Izráel Királya, az Örökkévaló közöttetek lakik, nem kell többé félnetek senkitől!
16Azon a napon így bíztatják Jeruzsálemet: „Ne félj Sion, ne csüggedj, légy erős!
17Istened, az Örökkévaló, veled van! Legyőzhetetlen harcos, megment ő, és megszabadít!” Hogy fog ujjongani, mennyire megörül majd neked! Szeretetében szótlanul gyönyörködik benned, majd ujjongva kiált örömében,
18mint Jeruzsálemben az ünneplő tömeg. „Leveszem rólad a gyalázatot, elűzöm ellenségeidet.
19Nézd, elbánok elnyomóiddal! De meggyógyítom, a megnyomorítottakat, és összegyűjtöm a szétszórtakat. Gyalázatukat dicsőséggé változtatom, s az egész világ dicsérni fogja őket!
20Bizony, azon a napon összegyűjtelek és hazahozlak, szégyeneteket dicsőséggé változtatom, s a föld minden népe dicsérni fog, mikor sorsotokat a szemetek láttára jóra fordítom!” — ezt mondja az Örökkévaló.