1Hová tűnt a kedvesed, szépek szépe? Merre ment a kedvesed? Hadd keressük veled együtt!
2Kertjébe ment szerelmesem, a balzsamillatú virágok kertjébe, hogy a virágok között legeltessen, és liliomokat szedjen.
3Én az övé vagyok, és kedvesem az enyém! Ő a liliomok között legelteti nyáját!
4Szépséges vagy szerelmesem, oly szép, mint Tirca városa, mint Jeruzsálem, oly gyönyörű! Oly félelmetes, mint zászló a sereg felett!
5Fordítsd el tekinteted rólam, mert rabul ejt szemed! Hajad, mint kecskenyáj, amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.
6Fogaid, mint a frissen nyírott juhok, amint a fürdetőből feljönnek, mind ikreket ellenek, és egy sem hullik el.
7Halántékod, mint a gránátalma gerezdje, fátyolod mögött.
8A királynék hatvanan, az ágyasok nyolcvanan vannak, a leányoknak se szeri, se száma.
9De egyetlen az én galambom, hibátlan szerelmesem, anyjának egyetlene, szülőjének szemefénye! Csodálják őt a leányok, és boldognak mondják, dicsérik őt mind a királynék és az ágyasok:
10„Kicsoda ez?! Úgy ragyog, mint a hajnalcsillag, oly szép, mint a telihold, tiszta, mint a napfény, félelmetes, mint zászló a sereg felett!”
11Lementem a diófás kertbe, hogy lássam, kizöldült-e már a patak ágya, kihajtott-e a szőlő, kinyílt-e már a gránátalma virága.
12Észre sem vettem, mikor ő felemelt királyi harci szekerébe.