1Éjről éjre kerestem őt ágyamon, mert szívből megszerettem, kerestem, de sehol sem találtam!
2Felkeltem hát, bejártam a várost, kerestem a tereken, kutattam az utcákon, mert szívemből megszerettem, kerestem, de sehol sem találtam!
3Rám akadtak az őrök, akik a városra vigyáznak. Kérdeztem tőlük: „Láttátok-e őt, kedvesemet, akit lelkemből szeretek?”
4Épp csak továbbléptem, máris megtaláltam kedvesemet, akit lelkemből szeretek! Megöleltem, el sem engedtem többé, míg be nem vezettem anyám házába, szülőanyám belső szobájába.
5Ó Jeruzsálem leányai, nézzétek az őzeket és a szarvasokat! Ne ébresszétek fel a szerelmet, ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja! Meg kell ígérnetek!
6Nézzétek, ki közeleg ott, a puszta felől? Olyan, mint füstoszlop, melyből mirha, tömjén és mindenféle fűszer illata árad.
7Salamon gyaloghintója az! Körülötte erős vitézei, hatvan hős, Izráel harcosai közül.
8Mind kardforgató, hadakozásban jártas, kardja az oldalán, nem fél az éjszaka rémeitől sem.
9Gyaloghintót készíttetett Salamon király libanoni cédrusból,
10oszlopait ezüstből, támláját aranyból, ülését bíborból. Belsejét szerelemmel bélelték ki Jeruzsálem leányai.
11Jöjjetek, nézzétek Salamont, Sion leányai! Lássátok a királyt! Fején koszorúja, amellyel anyja koronázta meg őt a menyegzője napján, szíve örömének napján.