1Ez az Énekek éneke, amely Salamoné.
2Csókolj meg, kedvesem, csókolj újra meg újra, mert, ahogy te szeretsz, az mámorítóbb a bornál!
3Megrészegít drága olajod illata, neved bódító illata szétárad, mint kiöntött illatos olaj, azért szeretnek téged mind a leányok.
4Ragadj magaddal, hadd fussunk, repüljünk veled! A király bevitt engem belső szobájába. Gyönyörködünk benned, örvendezünk neked, ünnepeljük szerelmedet, mert, ahogy te szeretsz, az részegítőbb a bornál! Bizony, méltó vagy rá, hogy szeressünk téged!
5Barna a bőröm, mégis szép vagyok, ó, Jeruzsálem leányai! Bőröm sötét, mint Kédár sátrai, de szép, mint Salamon kárpitjai.
6Ne csodálkozzatok, hogy ilyen barna vagyok! A nap égetett le, amikor anyám fiai megharagudtak rám, kiküldtek a szőlőbe dolgozni, és magamra nem viseltem gondot.
7Mondd meg nékem, kedvesem, merre legelteted nyájadat, hol pihenteted délben bárányaidat? Miért keresselek hiába, miért leselkedjek titokban barátaid nyája körül?
8Ha nem tudod, hol találsz engem, te, szépek szépe, kövesd a nyájam nyomát, legeltesd kecskegidáidat a pásztorok sátrainál!
9Szép vagy, kedvesem, és vonzóbb, mint kanca a mének között, amelyek a fáraó harci szekereit húzzák!
10Milyen szép az arcod, függő láncaid között! Milyen gyönyörű a nyakad, gyöngysorokkal övezve!
11Aranyláncokat készíttetek neked, ezüsttel ékesítve.
12Mikor a király mellettem ül asztalánál, nárdusom illata elér hozzá.
13Mint a mirha, amely egész éjjel melleim között pihen, olyan az én szerelmesem.
14Mint egy csokor virágzó henna Éngedi szőlőskertjeiben, olyan a kedvesem.
15Milyen gyönyörű vagy kedvesem! Milyen szép vagy, te galambszemű!
16Te is gyönyörű vagy kedvesem, igazán szép! Legyen az ágyunk zöldellő,
17házunk gerendája cédrusfa ága, szobánk mennyezete ciprusok zöld lombja.