1Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, ő a szabadítóm!
2Csak ő az én erős Kősziklám, szabadítóm! Erős váram ő nekem, nem győzhetnek le ellenségeim!
3Meddig támadtok még engem?! Miért akartok megölni? Olyan vagyok, mint a düledező városfal, mint egy omladozó bástya.
4Ellenségeim azon tanakodnak, hogyan taszítsanak le méltóságomból. Örülnek, mikor hazugságot mondhatnak rólam. Szájukkal áldanak, de szívükben átkoznak.
5Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, ő a reménységem!
6Csak ő az én erős Kősziklám, szabadítóm! Erős váram ő nekem, nem győzhetnek le ellenségeim!
7A győzelmet és dicsőséget Isten adja nekem! Ő az én erős váram, csak nála vagyok biztonságban!
8Istenben bízz minden időben, népem! Öntsétek ki szíveteket előtte! Isten a mi menedékünk és biztonságunk!
9Bizony, az ember élete szétfoszlik, mint a pára! Ha mérlegre kerül, a leheletnél is könnyebb!
10Ne bízz az erőszakban vagy az elnyomásban, se abban, amit lopva vagy csalással szereztél! Ne bízz a vagyonodban, még akkor se, ha gyarapszik!
11Csak abban bízhatsz, amit Isten maga mondott, és hiszem, hogy igaz: „Egyedül Istené az erő!”
12Igen, Uram, tiéd a hűség és szeretet is! Te jutalmazol, vagy büntetsz mindenkit, tettei szerint.