1Miért dicsekszel gonosz tetteiddel, te nagy hős, hiszen nap mint nap szégyent hozol Istenre!
2Folyton gonosz terveket szövögetsz, hazug nyelved veszedelmes, mint az éles borotva.
3Jobban szereted a rosszat, mint a jót, a hazugságot inkább, mint az igazságot.
4Szereted az ártalmas és sértő beszédet, hazug nyelved akárkit örömmel megsebez.
5Le is ront téged Isten örökre, megragad, és kiránt sátorodból! Bizony, gyökeredet is kitépi az élők földjéből.
6Látják ezt az igazak, és félve tisztelik Istent, a gonoszokat pedig kinevetik:
7„Nézzétek ezt a nagy hőst, aki nem Istenben bízott, hanem a saját vagyonában! Azt hitte, hogy ostobasága és büszkesége megmentheti!”
8Én pedig olyan vagyok, mint a zöldellő olajfa Isten házában. Mindörökké bízom Isten hűséges szeretetében!
9Istenem, örökké dicsérlek mindazért, amit tettél! Hirdetem neved szentjeidnek, mert ez olyan jó!