1Miért csődülnek össze dühösen a nemzetek? Miért kovácsolnak ostoba terveket?
2A föld királyai összegyűlnek, a vezetők szövetkeznek az Örökkévaló ellen és Felkentje ellen:
3„Lázadjunk fel ellenük, szabadítsuk fel magunkat igájuk alól!”
4Aki mennyei trónján ül, nevet rajtuk, s kigúnyolja őket az Örökkévaló,
5haraggal szól hozzájuk, megrémíti, összezavarja őket:
6„Én kentem fel őt, és tettem királyommá, szent hegyemen, a Sionon!”
7Halljátok meg az Örökkévaló törvényét! Ő maga mondta nekem: „Fiam vagy te, ma szültelek!
8Csak kérjed tőlem örökséged, és neked adom az összes nemzetet, s birtokodul az egész földkerekséget!
9Vaspálcával töröd össze a népeket, széjjelzúzod őket, mint vas a cserepet!”
10Ezért, királyok, térjetek észhez, földi fejedelmek, fogadjátok meg tanácsom!
11Imádjátok az Örökkévalót tisztelettel és félelemmel, ujjongjatok neki reszketéssel!
12Hódoljatok fia előtt, nehogy megharagudjon, és hirtelen elpusztítson titeket, mert haragja hamarosan lángra lobban! Ó, milyen áldott és boldog, aki benne bízik!