1Örökkévaló, ments meg engem a gonoszoktól! Védj meg az erőszakosoktól,
2mert szüntelen rosszat terveznek, minden nap viszályt szítanak!
3Mint a kígyóké, éles a nyelvük, mint a kígyóméreg, olyan a beszédük.
4Őrizz meg, Örökkévaló, a gonoszok kezétől! Védj meg az erőszakosoktól, mert el akarnak gáncsolni!
5Csapdát állítottak nekem a büszke gonoszok, hálót feszítettek, hogy megfogjanak, vermet ástak utamon.
6Te vagy Istenem — mondom az Örökkévalónak —, hallgasd meg hát könyörgésemet!
7Örökkévaló, Istenem, te vagy hatalmas Szabadítóm, te véded meg a fejem a csata napján!
8Örökkévaló, ne engedd, hogy tervük sikerüljön, ne add meg a gonoszoknak, amit kívánnak, nehogy elbízzák magukat!
9Körülvettek ellenségeim, és fejüket emelik. Rájuk szakadjon mindaz a gonosz, amit ellenem terveztek!
10Izzó parázs hulljon fejükre! Dobd őket a tűzbe, essenek a mélységbe, ahonnan nincs kiút!
11Ne engedd, hogy a hazugok gyökeret verjenek földünkön! Üldözze őket a gonosz, amíg ki nem pusztulnak!
12Tudom, hogy az Örökkévaló igazságot szolgáltat a szegényeknek, és felkarolja ügyüket!
13Az igazságszeretők dicsérnek majd téged, az igazak jelenlétedben élnek örökké!