1Babilon folyói mellett ültünk, és sírva emlékeztünk rád, ó, Sion!
2Hárfáinkat a fűzfákra aggattuk,
3mert akik fogságba hurcoltak, éneket kívántak tőlünk, elnyomóink öröméneket akartak: „Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!”
4Hogyan énekelhetnénk az Örökkévaló énekeit idegen földön?!
5Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, jobb kezem is felejtse el hárfám húrjait,
6ne tudjak többé énekelni, ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, s ha nem te leszel legfőbb örömöm!
7Emlékezz, Örökkévaló, Edom népére, akik ezt mondták Jeruzsálem pusztulásakor: „Romboljátok csak földig a falait!”
8Ó Babilon, te is elpusztulsz! Áldott legyen, aki megfizet neked, ahogy minket elpusztítottál!
9Áldott, aki megragadja, és sziklához veri kicsinyeidet!