Bible

1 Babilon folyói mellett ültünk, és sírva emlékeztünk rád, ó, Sion! 2 Hárfáinkat a fűzfákra aggattuk, 3 mert akik fogságba hurcoltak, éneket kívántak tőlünk, elnyomóink öröméneket akartak: „Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!” 4 Hogyan énekelhetnénk az Örökkévaló énekeit idegen földön?! 5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, jobb kezem is felejtse el hárfám húrjait, 6 ne tudjak többé énekelni, ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, s ha nem te leszel legfőbb örömöm! 7 Emlékezz, Örökkévaló, Edom népére, akik ezt mondták Jeruzsálem pusztulásakor: „Romboljátok csak földig a falait!” 8 Ó Babilon, te is elpusztulsz! Áldott legyen, aki megfizet neked, ahogy minket elpusztítottál! 9 Áldott, aki megragadja, és sziklához veri kicsinyeidet!