Psalms 107
1 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó, mert hűséges szeretete örökké tart!
2 Ezt hirdesse mindenki, akit az Örökkévaló megváltott, akit az ellenségtől megszabadított,
3 akiket összegyűjtött sok-sok országból, keletről és nyugatról, észak és dél felől!
4 Megmentette azokat, akik a pusztában vándoroltak, úttalan utakon bolyongtak, keresték a várost, ahol lakhassanak, de nem találták.
5 Éheztek és szomjaztak, lelkük kifáradt, testük kimerült.
6 De mikor hozzá kiáltottak segítségért, kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.
7 Vezette őket egyenes úton, hogy a városba jussanak, ahol békességben lakhatnak.
8 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért, és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
9 Mert inni adott a szomjazónak, és betöltötte az éhező lelkét minden jóval.
10 Megmentette azokat, akik a halál árnyékában, sötétségben ültek, nyomorúsággal és vasláncokkal megkötözve,
11 mert Isten szava ellen lázadtak, a Felséges tanácsára nem hallgattak.
12 Ezért szívüket szenvedéssel alázta meg, megbotlottak, elestek, nem volt, aki segítsen rajtuk.
13 De mikor hozzá kiáltottak segítségért, kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.
14 A sötétségből és a halál árnyékából kihozta őket, és köteleiket széttépte.
15 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért, és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
16 Mert a vaskapukat összetörte, és záraikat szétzúzta!
17 Megmentette azokat, akik ostobán Isten ellen lázadtak, és bűneik miatt szenvedtek.
18 Már az ételtől is undorodtak, a halál kapujához közeledtek,
19 de mikor hozzá kiáltottak segítségért, kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.
20 Parancsolt, és azok meggyógyultak, a haláltól megmenekültek.
21 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért, és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
22 Hálával áldozzanak, és öröménekkel hirdessék az Örökkévaló tetteit!
23 Akik hajóikon tengerre szálltak, hogy a nagy vizeken kereskedjenek,
24 azok is látták az Örökkévaló nagy tetteit, még ott, a mélységes vizeken is!
25 Mert az Örökkévaló parancsolt, és viharos szél támadt, felkorbácsolta a hullámokat,
26 hogy hajójuk az égig emelkedett, majd megint a mélybe zuhant. Minden bátorságuk elolvadt a veszedelemben,
27 szédültek és tántorogtak, mint a részegek, hajózó tudásuk semmit sem segített.
28 De mikor hozzá kiáltottak segítségért, kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből,
29 a vihart lecsendesítette, a tenger hullámait elsimította.
30 Örülhettek ismét a nyugodt vizeknek, és az Örökkévaló a kívánt kikötőbe vezette őket.
31 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért, és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
32 Dicsérjék őt, mikor az emberek összegyűlnek, dicsérjék őt a nép vezetői előtt!
33 Az Örökkévaló folyókat szárított ki, és forrásokat, hogy helyükön csak kietlen pusztaság maradt,
34 termékeny földet változtatott szikes pusztává, a rajta lakók gonoszsága miatt.
35 Máshol bővizű forrásokat fakasztott a száraz földön, és tavakat árasztott a sivatagban.
36 Éhezőket telepített oda, hogy városokat építsenek lakóhelyül,
37 megművelték a földet, szőlőt ültettek, bőségesen arattak és szüreteltek.
38 Az Örökkévaló megáldotta és megsokasította őket, s még barmaikat is megszaporította.
39 Majd elnyomás és csapások alatt görnyedeztek, és számuk is megfogyatkozott.
40 Az Örökkévaló szégyent borított vezetőikre, és úttalan utakon bolyongtak a pusztában.
41 Mégis felemelte az Örökkévaló a szegényeket a nyomorból, és családjaikat megsokasította, mint a juhnyájat.
42 Látják ezt az istenfélők, és örülnek, látják a gonoszok is, de szájukat befogják.
43 Aki bölcs, gondolja meg ezeket, hogy az Örökkévaló jóságát és hűségét megértse!