1Örökkévaló, halld meg imádságomat! Segélykiáltásom jusson eléd!
2Kérlek, ne fordítsd el arcodat, mikor bajok vesznek körül! Hallgass meg, mert hozzád kiáltok segítségért! Ments meg, jöjj hamar!
3Életem kialszik, mint füstölgő hamu alatt a tűz, csontjaim, mint az üszkös fadarabok.
4Minden kedvem és erőm elhagyott, s mint a lekaszált fű, kiszáradt szívem, még enni sem akarok!
5Mióta szomorkodom, már csak csont és bőr vagyok.
6Mint a pusztai bagoly, oly magányos vagyok, gubbasztok, mint bagoly a romok között.
7Álmatlan virrasztok, mint magányos madár a háztetőn.
8Ellenségeim gúnyolnak és gyaláznak, gyűlölőim minden nap átkoznak.
9Szomorúságom a kenyerem, könnyekkel iszom italom.
10Bizony, nagy haragodban felkaptál és messze hajítottál, Örökkévaló!
11Életem, mint a megnyúlt árnyék, mint a lekaszált fű, elszáradok!
12De te, Örökkévaló, örökké uralkodsz, mint király! Neved dicsősége nemzedékről-nemzedékre ragyog!
13Kelj fel, Örökkévaló, könyörülj meg a Sionon! Mert itt az ideje, hogy megkegyelmezz neki! Bizony, a megszabott idő elérkezett!
14Szolgáid még Sion lerombolt köveit is szeretik, még utcáinak porán is szánakoznak.
15De újra felépíti az Örökkévaló Siont, és meglátják a népek dicsőségét! Akkor a népek tisztelik az Örökkévaló nevét, és a népek királyai félik dicsőségét!
16
17Mert az Örökkévaló meghallgatja a szegények imádságát, nem utasítja el kérésüket!
18Jegyezzétek fel ezeket a jövendő nemzedéknek, hogy a születendő gyermekek is dicsérjék az Örökkévalót!
19Mert lenézett trónjáról, lenézett a Mennyből a Földre,
20hogy meghallja a foglyok panaszát, és kiszabadítsa a halálraítélteket.
21Bizony, kiszabadítja őket, hogy hirdessék az Örökkévaló nevét Sionban, és dicsérjék őt Jeruzsálemben,
22mikor összegyűlnek minden népből és országból, hogy együtt tiszteljék és imádják az Örökkévalót.
23Elfáradtam a hosszú úton, életem megrövidült,
24ezért azt mondom: Istenem, kérlek, ne vigyél el életem delén, hiszen te örökkön-örökké élsz!
25Te alapoztad meg kezdetben a Földet, és kezed alkotta a Mennyet.
26Bár azok mind elpusztulnak egyszer, te örökké megmaradsz! Mint a ruhák elkopnak, félreteszed, és újakra cseréled őket. Azok megváltoznak,
27de te, Istenem, ugyanaz maradsz, éveid soha nem érnek véget!
28Szolgáid fiai megmaradnak előtted, és utódaik is téged imádnak majd!