Proverbs 5
1 Fiam, figyelj bölcsességemre, hallgass értelmem szavára,
2 hogy megőrizd józanságodat, és ajkad mindig bölcsen szóljon!
3 Mert az idegen asszony ajka, mint a méz, szája sima és hívogató,
4 de végül keserűséget okoz, mint az üröm, éles fájdalmat, mint a kétélű kard.
5 Léptei a halál felé vezetnek téged, lábai a halottak országába vezető úton járnak.
6 Ne kövesd őt, mert nem az élet útján jár, hanem tekervényes utakon, de észre sem veszed.
7 Most azért fiaim, hallgassatok rám! Ne térjetek el szavaimtól!
8 Kerüljétek az idegen nőket, közelébe se menjetek házuk ajtajának!
9 Ne adjátok másnak életerőtök javát, ne rabolja el éveiteket a kegyetlen,
10 ne kerüljön idegenek kezébe vagyonotok, ne kerüljön más házába munkátok gyümölcse!
11 Különben keservesen jajgatsz majd életed végén, mikor testedet betegség emészti,
12 és be kell vallanod: „Hogy gyűlöltem a fenyítést! Miért nem hallgattam a figyelmeztetésre?
13 Miért is nem engedelmeskedtem tanítóimnak? Miért nem hallgattam mesteremre!
14 Bizony, most minden baj rám szakadt, s szégyenem mindenki látja!”
15 Fiam, te csak a saját kutadból igyál vizet! Csak saját forrásod friss vize üdítsen!
16 Ne jusson az utcára abból semmi, patakod vize ne legyen akárkié!
17 Egyedül a tiéd legyen, ne osztozz rajta idegenekkel!
18 Legyen forrásod áldott, s örvendezz feleségednek, akit fiatalon megszerettél!
19 Olyan legyen számodra, mint kedves szarvasünő, vagy kecses gazella, melleiben gyönyörködjél, az ő szerelme töltsön el örömmel!
20 Miért keresnél gyönyört idegen nő karjai között? Minek ölelgetnéd mellét az idegennek?
21 Hiszen az Örökkévaló jól látja útjaidat, figyelmesen vizsgálja minden lépésedet!
22 A gonoszt saját vétke ejti csapdába, és bűneinek kötelei tartják fogva,
23 fegyelmezetlensége miatt fog meghalni, saját ostobasága vezeti félre, s elpusztul.