1Ezt mondtam: Figyeljetek ide, Jákób népének vezetői, Izráel családjának fejedelmei! Nem a ti dolgotok lenne, hogy igazságosan ítéljetek?
2De ti gyűlölitek a jót, és a gonoszt szeretitek! Lenyúzzátok népemről a bőrt, és csontjaikról a húst!
3Elevenen megnyúzzátok és felfaljátok őket! Még csontjaikat is összetöritek, felaprítjátok, mint a húst a fazékba, pecsenyét a serpenyőbe.
4Ezért majd segítségért kiáltoztok az Örökkévalóhoz, de nem felel nektek! Arcát eltakarja előletek gonosztetteitek miatt.
5Ezt üzeni az Örökkévaló a hamis prófétáknak, akik félrevezetik népemet, akik békességről szónokolnak, ha van mit enniük, de azonnal háborút hirdetnek ellened, ha nem dobsz eléjük harapnivalót:
6„Éjszaka száll rátok látomás helyett, sűrű sötétség jövendőmondás helyett. Napotok leáldozik, próféták, s nappal is sötétség borul rátok.
7Megszégyenülnek a látók, kudarcot vallanak a jósok, eltakarják arcukat, mert nincs kijelentés, nincs többé válasz Istentől.”
8Az Örökkévaló betöltött erejével, betöltött engem Szellemével, felruházott hatalommal, hogy ítéletet hirdessek, hogy szemébe mondjam Jákób népének, miben vétkezett, és Izráelnek megmutassam bűneit.
9Figyeljetek rám, Jákób népének vezetői, és Izráel fejedelmei! Ti utáljátok az igaz ítéletet, és kiforgatjátok az igazságot!
10Siont ártatlanok meggyilkolása árán építitek, és Jeruzsálemet igazságtalansággal vezetitek!
11Jeruzsálem bírái a megvesztegetés szerint mérik az ítéletet, papjai díjat kérnek a tanításért, prófétái meg pénzért jósolnak! S mégis az Örökkévalóra hivatkoznak, és elbizakodottan mondják: „Nem érhet minket semmi veszedelem, mert az Örökkévaló közöttünk lakik!”
12Tudjátok meg hát, hogy a Sion szántófölddé lesz, Jeruzsálemből csak romhalmaz marad, a Templom-hegyből pedig elvadult bozótos magaslat. S mindez miattatok történik majd!