Luke 20
1 Egyik nap Jézus a Templom területén tanított, és hirdette az örömüzenetet. Odamentek hozzá a főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői.
2 Megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket a dolgokat? Ki adott neked erre felhatalmazást?”
3 Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit:
4 az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy az emberektől?”
5 Ekkor azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől volt, akkor majd megkérdezi: »Akkor miért nem hittetek neki?«
6 Ha meg azt mondjuk, hogy az emberektől volt, akkor a nép megkövez minket, mert meg vannak győződve róla, hogy Bemerítő János próféta volt.”
7 Ezért azt felelték Jézusnak: „Nem tudjuk.”
8 „Akkor én sem mondom meg, ki adott nekem felhatalmazást, hogy ezeket tegyem!” — válaszolta Jézus.
9 Azután egy példázatot mondott: „Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Azután az egész szőlőskertet bérbe adta gazdálkodóknak, majd hosszú időre elutazott egy másik országba.
10 Amikor eljött a szüret ideje, elküldte egyik szolgáját a bérlőkhöz, hogy hozza el a termésből a neki járó részt. A bérlők azonban megverték a szolgát, és üres kézzel küldték el.
11 A tulajdonos ekkor egy másik szolgáját küldte oda, de a bérlők azt is megverték, gyalázatosan bántak vele, és üres kézzel küldték el.
12 Elküldte hát a harmadik szolgáját is, de azt is bántalmazták, megsebesítették, és kidobták a szőlőskertből.
13 Végül a tulajdonos azt gondolta: »Mit tegyek? Elküldöm hozzájuk az egyetlen fiamat, akit nagyon szeretek. Őt talán meg fogják becsülni!«
14 Amikor a bérlők meglátták a fiút, így tanakodtak maguk között: »Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, hogy miénk legyen az öröksége!«
15 Ezzel a fiút kidobták a szőlőskertből, és megölték. Mit gondoltok, mit fog velük tenni a gazda?
16 Eljön, elpusztítja a bérlőket, és a szőlőskertet másoknak adja!” Akik hallották ezt a történetet, így kiáltottak fel: „Isten ments, hogy ez megtörténjen!”
17 Jézus ekkor a szemükbe nézett, és azt mondta: „Akkor mit jelent ez az Írás: »Éppen az a kő lett a sarokkővé, amelyet az építők félredobtak«?
18 Aki ráesik erre a kőre, az összetörik, akire pedig ez a kő zuhan rá, azt szétzúzza.”
19 A törvénytanítók és a főpapok megértették, hogy ezt a példázatot Jézus róluk mondta. Ezért legszívesebben azonnal letartóztatták volna, de nem merték, mert féltek az emberektől.
20 Ettől kezdve a törvénytanítók és a főpapok állandóan figyeltették Jézust. Besúgókat küldtek utána, akik istenfélőnek mutatták magukat. Szerették volna rajtakapni, amint valami rosszat mond. Az volt a tervük, hogy ha ez sikerül, átadják Jézust a római kormányzónak, akinek hatalma volt rá, hogy elítélje.
21 A besúgók ezzel a kérdéssel mentek Jézushoz: „Mester, tudjuk, hogy amit mondasz és tanítasz, az mind helyes. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és az igazságnak megfelelően tanítod Isten útját.
22 Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”
23 Jézus azonban átlátott alattomos szándékukon, ezért így felelt meg nekik:
24 „Mutassatok nekem egy ezüstpénzt! Kinek a képmása és felirata van rajta?” „A császáré” — felelték azok.
25 „Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.
26 Ezen a válaszon a besúgók annyira megdöbbentek, hogy szóhoz sem jutottak. Nem tudtak belekötni abba, amit Jézus a nyilvánosság előtt mondott.
27 Egyszer odament Jézushoz néhány szadduceus. (Ők azok, akik azt mondják, hogy nincs föltámadás.) Megkérdezték tőle:
28 „Mester, Mózes azt írta, hogy ha egy férfi gyermektelenül hal meg, akkor a fivérének feleségül kell vennie a meghalt férfi özvegyét. Így kell gondoskodnia arról, hogy a meghalt testvérének mégis legyen utóda.
29 Volt egyszer hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg.
30 Ezután a második fiútestvér vette feleségül az asszonyt,
31 majd a harmadik, és így tovább, míg végül mindannyian gyermektelenül haltak meg.
32 Azután az asszony is meghalt.
33 A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége, hiszen mind a hétnek a felesége volt?”
34 Jézus így felelt: „Akik ebben a világban élnek, megnősülnek és férjhez mennek.
35 De azok, akiket méltónak találnak arra, hogy a halottak közül feltámadjanak, és abban a következő korban éljenek, nem fognak többé megnősülni, vagy férjhez menni.
36 Nem is halhatnak meg soha, mert olyanok lesznek, mint az angyalok. Ezek az Isten fiai, mivel feltámadtak a halálból.
37 Különben már Mózes is világosan rámutatott arra, hogy a halottak feltámadnak. Amikor az égő bokorról írt, az Örökkévalót Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.
38 Márpedig Isten nem a halottak, hanem az élők Istene, hiszen Isten számára ők mindannyian élnek.”
39 Néhány törvénytanító erre így válaszolt: „Helyesen feleltél, Mester!”
40 Ettől kezdve többé senki sem merte Jézust kérdezgetni.
41 Ekkor azonban Jézus is kérdezett tőlük valamit: „Hogyan mondhatják azt a Messiásról, hogy a Dávid fia?
42 Hiszen maga Dávid mondja a zsoltárokban: »Így szólt Uramhoz az Örökkévaló: Ülj mellém jobb felől,
43 amíg ellenségeidet hatalmad alá kényszerítem!«
44 Ha Dávid Urának nevezte a Messiást, hogyan lehet akkor a Messiás Dávidnak a fia?”
45 Miközben az egész nép hallgatta Jézust, ő a tanítványaihoz fordult:
46 „Óvakodjatok azoktól a törvénytanítóktól, akik szeretnek előkelő ruhában járni, és szívesen veszik, ha tisztelettel köszöntik őket az utcán, szeretik a legelőkelőbb helyeket elfoglalni a zsinagógában és az ünnepi vacsorákon.
47 Ugyanakkor az özvegyektől csalással elveszik a házukat. Azt akarják, hogy mindenki felfigyeljen rájuk, ezért a nyilvánosság előtt hosszasan imádkoznak. Ők súlyosabb büntetést fognak kapni.”