Job 35
1 Azután Elihú így folytatta:
2 „Jób, valóban úgy véled, hogy Istennel szemben neked van igazad?
3 Azt kérded: »Mi hasznom belőle, ha Istent félem és tisztelem? Mit nyerek vele, ha nem vétkezem?«
4 Hadd feleljek erre neked is, barátaidnak is!
5 Nézz fel az égre, és lásd meg, figyeld meg a fellegeket, mily magasan szállnak!
6 Isten azonban messze fölöttük lakik, mit árthatsz neki, ha vétkezel? Még ha megsokasodnak is bűneid, mit tehetsz ellene?
7 De ha ártatlanul élsz, nem őt segíted vele! Mit kaphat tőled, ami hiányzik neki?
8 Bűneiddel csak a halandóknak ártasz, amilyen magad is vagy! Igazságod is csak a halandóknak használ, amilyen magad is vagy!
9 A nyomorultak jajgatnak az elnyomás alatt, szabadítóért kiáltanak az erőszakosság miatt.
10 Mégsem a Teremtőjükhöz fordulnak segítségért, aki a legsötétebb órában is öröménekre indít,
11 aki bölcsességre tanít, még a földi állatok és az égi madarak által is.
12 Vagy kiáltanak a gonoszok büszkesége miatt, de Isten nem válaszol.
13 Bizony, hiába kiáltanak, Isten nem hallgatja meg, nem figyel rájuk a Mindenható.
14 Így hát, Jób, Isten neked sem válaszol, mikor panaszkodsz, hogy nem látod őt, mikor keseregsz, hogy ügyedet elé akarod terjeszteni.
15 Azt gondolod: »Mivel nem látja a bűnt, nem is büntet érte.«
16 Így hát csak beszélsz, meggondolatlanul, folyvást fecsegsz, értelmetlenül!”