Job 18
1 Ezután a súahi Bildád kezdett beszélni:
2 „Jób, mikor hagyod már abba az efféle beszédet? Gondolkozz végre világosan, azután beszéljünk!
3 Miért tartasz bennünket oly ostobának, mint az ökröket? Mind bolondok vagyunk a szemedben?
4 Haragoddal csak saját lelked szaggatod! Ha elpusztítod is magad, azért az élet nem fog megállni, s a sziklák sem omlanak le!
5 Bizony, a bűnösök világossága elsötétül, tűzhelyén a láng kialszik.
6 Otthonában a fény nem világít többé, ágya mellett a mécses kihuny.
7 Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tervei miatt bukik el.
8 Lábai hálóba gabalyodnak, és csapdába esik.
9 Sarkát a csapda megragadja, lába hurokba szorul.
10 Ösvényén elrejtett csapda várja, lába előtt háló feszül.
11 Mindenfelől rettegés veszi körül, sarkában a rémület lohol.
12 Erejét éhség emészti fel, veszedelem várja, amikor elbukik.
13 Betegség emészti bőrét, a halál kezdete sorvasztja húsát.
14 Biztonságos otthonából kiszakítják, fogolyként hajtják a Félelem Királya elé.
15 Idegenek költöznek be otthonába, kunyhójára kénkő hullik.
16 Mint a fának aszályban, kiszárad gyökere, koronája pedig elfonnyad.
17 Még emléke is kivész a földről, nem beszélnek róla az utcákon többé.
18 Elűzik a fényről, sötétbe taszítják, kizárják a világból örökre.
19 Népe között nem marad utána sem fia, sem unokája, lakóhelyén nem marad senkije.
20 Elszörnyednek sorsán a nyugaton lakók, s elnémulnak az iszonyattól a keletiek.
21 Bizony, így jár annak otthona, aki istentelen, ez történik azzal, aki tudni sem akar Istenről!”