1Sionért nem nyughatom, szólnom kell Jeruzsálem érdekében, amíg igazságossága föl nem ragyog, mint a hajnal fénye, amíg szabadulása úgy világít, mint a fáklya lángja.
2Akkor a nemzetek meglátják igaz voltodat, Sion, és királyaik dicsőségedet, Jeruzsálem. Új nevet kapsz az Örökkévalótól, melyet ő maga mond neked.
3Dicsőség koronájává leszel az Örökkévaló kezében, királyi diadém Istened tenyerén.
4Többé senki nem hív „elhagyottnak”, földedet sem nevezik már „pusztának” soha. Új neved ez lesz: „Gyönyörűségem!”, és földedet így nevezik: „Férjhez adott”. Mert gyönyörködik benned az Örökkévaló, és földednek is ő lesz az Ura.
5Ahogy az ifjú feleségül veszi a leányt, úgy fognak téged is feleségül venni fiaid, Jeruzsálem! Amint a vőlegény ujjong, mikor meglátja menyasszonyát, úgy fog neked örülni Istened.
6Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrszemeket állítottam, hogy ne hallgassanak, se nappal, se éjjel. Ti őrök, akik az Örökkévalót emlékeztetitek ígéreteire, ne nyugodjatok!
7Ne hagyjatok nyugtot néki, amíg Jeruzsálemet helyre nem állítja, és dicsőségessé nem teszi e földön.
8Esküre emelte az Örökkévaló jobb kezét, erős karját fölemelte: „Nem adom többé gabonádat ellenségeidnek, és borodat, amelyért te fáradoztál, nem isszák meg idegenek.
9Hanem azok egyék meg, akik a termést learatták, és dicsérjék az Örökkévalót érte. A bort is azok igyák meg szent helyem udvarában, akik a szőlőt leszüretelték!”
10Menjetek át, menjetek ki a kapukon, készítsetek utat a népnek! Építsétek, építsétek az utat, a köveket dobjátok félre, emeljétek magasra a zászlót, adjatok jelt a nemzeteknek!
11Halljátok? Az Örökkévaló szava hangzik az egész földön: „Mondjátok meg Sion leányának: nézd, jön már Szabadítód, ő hozza jutalmadat, és előtte jön, amivel megfizet.”
12Népét így nevezik majd: „A Szent népe, akiket az Örökkévaló váltott meg”, és városát így hívják: „A város, amelyet sokan fölkeresnek”, és: „Akit az Örökkévaló nem felejtett el soha”.