Isaiah 62
1 Sionért nem nyughatom, szólnom kell Jeruzsálem érdekében, amíg igazságossága föl nem ragyog, mint a hajnal fénye, amíg szabadulása úgy világít, mint a fáklya lángja.
2 Akkor a nemzetek meglátják igaz voltodat, Sion, és királyaik dicsőségedet, Jeruzsálem. Új nevet kapsz az Örökkévalótól, melyet ő maga mond neked.
3 Dicsőség koronájává leszel az Örökkévaló kezében, királyi diadém Istened tenyerén.
4 Többé senki nem hív „elhagyottnak”, földedet sem nevezik már „pusztának” soha. Új neved ez lesz: „Gyönyörűségem!”, és földedet így nevezik: „Férjhez adott”. Mert gyönyörködik benned az Örökkévaló, és földednek is ő lesz az Ura.
5 Ahogy az ifjú feleségül veszi a leányt, úgy fognak téged is feleségül venni fiaid, Jeruzsálem! Amint a vőlegény ujjong, mikor meglátja menyasszonyát, úgy fog neked örülni Istened.
6 Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrszemeket állítottam, hogy ne hallgassanak, se nappal, se éjjel. Ti őrök, akik az Örökkévalót emlékeztetitek ígéreteire, ne nyugodjatok!
7 Ne hagyjatok nyugtot néki, amíg Jeruzsálemet helyre nem állítja, és dicsőségessé nem teszi e földön.
8 Esküre emelte az Örökkévaló jobb kezét, erős karját fölemelte: „Nem adom többé gabonádat ellenségeidnek, és borodat, amelyért te fáradoztál, nem isszák meg idegenek.
9 Hanem azok egyék meg, akik a termést learatták, és dicsérjék az Örökkévalót érte. A bort is azok igyák meg szent helyem udvarában, akik a szőlőt leszüretelték!”
10 Menjetek át, menjetek ki a kapukon, készítsetek utat a népnek! Építsétek, építsétek az utat, a köveket dobjátok félre, emeljétek magasra a zászlót, adjatok jelt a nemzeteknek!
11 Halljátok? Az Örökkévaló szava hangzik az egész földön: „Mondjátok meg Sion leányának: nézd, jön már Szabadítód, ő hozza jutalmadat, és előtte jön, amivel megfizet.”
12 Népét így nevezik majd: „A Szent népe, akiket az Örökkévaló váltott meg”, és városát így hívják: „A város, amelyet sokan fölkeresnek”, és: „Akit az Örökkévaló nem felejtett el soha”.