Bible

1 „Kiálts, jó hangosan! Emeld föl hangodat, mint a trombita, ne félj! Mondd meg népemnek, miben vétkeztek, Jákób népének mutasd meg bűneiket! 2 Hiszen ők naponta buzgón keresnek engem, hogy megértsék útjaimat! Hát nem olyan nép ez, amely igazságosan él, és Istenének parancsait tiszteli? Igazságos döntéseket kérnek tőlem, és Isten közelségére vágyakoznak! 3 Ezt mondják nekem: »Miért böjtölünk, ha nem veszed észre? Miért gyötörjük magunkat, ha nem törődsz vele?« De én ezt felelem: Nézzétek! Még a böjt napján is kedvteléseitek űzitek, és dolgoztatjátok rabszolgáitokat! 4 Még a böjt idején is veszekedtek és vitatkoztok, gonosz indulattal támadtok egymásra, majd ölre mentek! Nem úgy böjtöltök, hogy könyörgésetek hangja följusson a magasba! 5 Azt hiszitek, ez az a böjt, amelyet én szeretek? Az a böjt, hogy az ember éhezéssel gyötri magát? Hogy fejét lehajtja, mint a káka, zsákruhába öltözik, és hamuban térdel? Ezt nevezitek ti böjtnek, az Örökkévaló kedves napjának? 6 Nem! Az a böjt, amelyet én szeretek, nem ilyen! Nyissátok ki a gonoszság bilincseit! Engedjétek szabadon az elnyomottakat, oldozzátok le igájuk köteleit! Törjetek össze minden igát! 7 Kenyered oszd meg az éhezővel, otthonodat a hajléktalan szegénnyel, ha ruhátlant látsz, öltöztesd föl, és testvéred elől ne zárkózz el! 8 Akkor felvirrad világosságod, mint a hajnal fénye, betegségedből hamar felépülsz, és egészséged helyreáll, az Igazságos megy előtted, mint elővéd, az Örökkévaló dicsősége pedig hátulról védelmez. 9 Akkor, ha segítségül hívod az Örökkévalót, ő meghallja, és válaszol neked. Mikor hozzá kiáltasz, azt mondja: »Itt vagyok!« Ha egymást le nem igázzátok, ha másokra ujjal nem mutogatsz, ha beszéddel sem támadsz senkire, 10 ha odaadod az éhezőnek, amit saját lelked kíván, hogy a nyomorultak lelkét tápláld vele, akkor felragyog világosságod a sötétben is, még a homály is úgy ragyog, mint a déli verőfény. 11 Akkor az Örökkévaló vezérel téged szüntelen, még kietlen, száraz földön is mindennel ellát. Csontjaidat megerősíti, s olyan leszel, mint a jól öntözött, viruló kert, mint a forrásvíz, mely el nem apad. 12 Fiaid felépítik az ősi romokat, és jövendő nemzedékek számára építesz alapokat. Így fognak nevezni: »Romos várfalak felépítője, utak megújítója, városok újjáépítője.« 13 Ha szombat ünnepén nem indulsz útra, és szent napomon nem jársz kívánságod után, hanem örömöd leled a szombati nyugalomban, az Örökkévaló szent és dicsőséges napjának tartod, és őt tiszteled azzal, hogy nem a hétköznapi dolgaiddal foglalkozol, nem a kívánságaidat követed, s nem beszélsz hiábavalóságot, 14 akkor gyönyörködni fogsz az Örökkévalóban, járatlak a föld magaslatain, és Jákóbnak, ősapádnak örökségével táplállak!” — az Örökkévaló szája mondja ezt.