Isaiah 27
1 Azon a napon az Örökkévaló kivonja éles, erős és hatalmas kardját, és a Leviátán ellen fordítja. Megbünteti őt, a gyors és tekergő kígyót: megöli a tengerben lévő szörnyet.
2 Azon a napon énekeljetek az Örökkévaló kedves szőlőskertjéről:
3 „Én, az Örökkévaló, művelem és őrzöm kertemet, szüntelen gondozom, idejében öntözöm, éjjel-nappal őrködöm felette, hogy senki se bántsa.
4 Nincs bennem harag, de aki töviseket és gyomokat hoz kertembe, harcba szállok az ellen, s a gazzal együtt elégetem!
5 De ha megragadja a kezem, oltalmamra bízza magát, s békét köt velem, megmenekülhet. Hát kössön békét velem!
6 Mikor ők eljönnek, Jákób népe gyökeret ver, Izráel kivirul, kivirágzik, a földkerekséget betöltik gyümölcsükkel.”
7 Vajon úgy verte Izráelt az Örökkévaló, ahogy azokat, akik Izráelt verték? Úgy öldökölte saját népét, mint azokat, akik népét öldökölték?
8 Mértékletesen fenyítetted népedet, Uram, mikor száműzetésbe küldted: így pereltél vele. Elfújtad, elsodortad őket, mint a viharos keleti szél.
9 Amikor megbocsátja az Örökkévaló Jákób népének vétkét, a megbocsátás gyümölcse az lesz, hogy a nép apróra töri a bálványok oltárait, szobraikat és oszlopaikat ledönti.
10 Mert az erős várost elhagyják lakói, magányosan pusztul, elfelejtik, sivár lesz és néptelen, mint a sivatag. A helyén tehenek legelnek, lerágják a bokrokat, heverésznek.
11 Majd asszonyok jönnek, rőzsét gyűjtenek, száraz ágakat, tűzrevalónak. Jaj, elpusztul ez a föld, mert lakói értelmetlenek! Ezért nem kegyelmez nekik Teremtőjük, nem irgalmaz nekik Alkotójuk.
12 Azon a napon az Örökkévaló kicsépeli búzáját az egész földön, az Eufrátesztől Egyiptom patakjáig. Bizony, összegyűjti Izráel fiait, szemenként, mint a búzát!
13 Azon a napon felharsan a sófár erős hangja: visszajönnek, összegyűlnek megint, akik egykor szétszóródtak és nyomuk veszett Asszíriától Egyiptomig. Együtt imádják az Örökkévalót Jeruzsálem szent hegyén.