Bible

1 Küldjetek bárányokat az ország királyának, küldjetek ajándékot Szelából a pusztán keresztül, Sion leányának hegyére! 2 Mint a fészkéről elűzött madár repdes ide-oda, otthona szétszórt romjainál, úgy futkosnak Moáb asszonyai rémülten az Arnón-patak gázlóinál: átkeljenek-e, vagy maradjanak? 3 Tanácskozzatok, és hozzatok igazságos döntést, nyújtsatok védelmet a menekülteknek, rejtsétek el őket üldözőik elől! 4 Hadd lakjanak Moáb menekültjei közöttetek, legyen nálatok a rejtekhelyük, ne érje el őket a pusztító! Majd ha véget ér az elnyomás, ha elpusztul a pusztító, ha eltűnnek, akik a népeket letapossák, 5 akkor új királyság épül. Trónját a hűség és szeretet teszi erőssé. Rajta ül Dávid sátorában a bíró, aki igazságosságban uralkodik, igazán ítél, és hamar igazságot szolgáltat. 6 Jól ismerjük Moáb büszkeségét! Tudjuk, milyen gőgös és öntelt, pedig kérkedése csak üres hencegés. 7 Ezért Moáb népe siratni fogja országát, mind jajgatnak miatta. Siratják Kír-Hareszet híres mazsola-pogácsáit reménytelen sóhajtoznak utána, 8 mert Hesbón szőlőhegyein kiszáradtak a kertek, Szibmá szőlői mind elpusztultak! Bizony, levágják Moáb vesszőit a nemzetek királyai, pedig annak hajtásai egészen Jazérig értek, a sivatagig nyúltak, kiterjesztett ágai elértek a tengerig. 9 Elsiratom Jazért és Szibmá szőlőit, könnyeimmel öntözöm Hesbónt és Elálét, mert nem hangzik ott többé aratók és szüretelők örömteli éneke. 10 Kertjeiből kiveszett a jókedv, szőlőiben nem énekelnek, szüretelők sem kurjongatnak. Üresen állnak a szőlőprések, vidám kiáltásuk nem hallik többé. 11 Lelkem keservesen sír Moábért, mint a hárfa hangja, egész bensőm zokog Kír-Hareszetért! 12 Bizony, hiába megy Moáb népe a magaslatokra! Hiába fárasztja magát bálványoltárai előtt, hiába imádkozik azok szentélyében, nem ér vele semmit! 13 Ezt mondta az Örökkévaló Móábról már régen. 14 De most így szól: „Még három hosszú év, ahogy a béresek számítják az időt, s akkor Moáb dicsősége elvész, népének tömegei elfogynak. Maradéka pedig kicsiny és gyenge lesz.”