Bible

1 „Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem, s Egyiptomból hívtam ki fiamat. 2 De minél jobban hívtam őket, annál inkább távolodtak tőlem: Baáloknak áldoztak, bálványoknak tömjént égettek. 3 Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogva vezettem. De ők nem értették, hogy én gyógyítottam meg őket! 4 Emberi kötelékkel vontam őket magamhoz, szeretettel és kedvességgel: levettem nyakukról az igát, hozzájuk hajoltam, és megetettem őket. 5 Mégis Egyiptomba kell visszatérnie Efraimnak, és Asszíria királya uralkodik majd rajta, mivel nem akart visszajönni hozzám! 6 Ellenség kardja sújt Izráel városaira, elpusztítja kapuit és zárait, leöldösi őket gonosz terveik miatt. 7 Népem makacsul elfordult tőlem, és Baálhoz kiáltanak segítségért, de ő nem segít rajtuk.” 8 „Hogyan is adhatnálak oda ellenségeidnek, Efraim? Hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Nem bánhatok veled úgy, mint Admával! Nem pusztítalak el, ahogy Cebóim városát eltöröltem. Megesett rajtad a szívem, fellángolt bennem a szánalom! 9 Nem hajtom végre, amit lángoló haragom követel, nem pusztítom el teljesen Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember. A Szent vagyok közöttetek, s nem támadok rátok haragomban. 10 Bizony, Izráel mégis az Örökkévalót fogja követni, akinek hangja felharsan, mint az oroszlán-ordítás. Gyermekei remegve jönnek nyugat felől, 11 reszketve közelednek Egyiptomból, mint a madarak, remegve gyűlnek össze Asszíriából, mint a galambok. Én pedig hazavezetem, s letelepítem őket a saját földjükön.” — ezt mondja az Örökkévaló! 12 „Efraim körülvett engem hazugsággal, Izráel népe hamissággal, de Júda még kitart Isten mellett, és hűséges a Szenthez.